Halihóó!
Újból interjúval jöttem, mint már jó párszor az elmúlt időszakban. Most M.Mircsi válaszolt a kérdéseimre, aki a blogversenyre a "
Behind the Mask" című blogjával jelentkezett. Ezzel a művével I. helyezést ért el a "Legjobb prológus" kategóriában, így neki is okkal gratulálhatok.
Interjú:
Kathy F.: Mikor kezdtél el először foglalkozni a blogodnak az írásával?
M. Mircsi: Magával a blog írásával csak április 20-án kezdtem el foglalkozni, ugyanis akkor került nyilvánosság elé az előszó, de a blog kinézetét már jóval előbb elkezdtem csinálgatni, és mivel ezek voltak az első munkáim, ezért elég sokáig tartott, míg sikerült egy számomra elfogadható fejlécet gyártanom, így a blog csak február 9-én vált láthatóvá, ám akkor még egy dátumon kívül, ami a nyitást hirdette, nem volt semmi a blogon. Viszont a történet már korábban kipattant a fejemből, ezért a blog nyitásakor már vázlatosan elég sok rész megvolt.
Kathy F.: Mi vitt rá, hogy egyáltalán elkezdj írni?
M. Mircsi: Az írás már egészen kicsi korom óta része volt az életemnek. Emlékszem is még, hogy másodikban írtam egy nagyon rövidke történetet, csak úgy magamtól, amit büszkén mutattam meg az osztályfőnökömnek, aki egy macis nyomdával jutalmazta. Ekkor még csak elvétve írogattam magamnak, majd bejött az órarendembe egy fogalmazás óra, amit imádtam, mert rengeteg történetet kellett írnom, és a tanár többször mondta is, hogy mennyire tetszettek neki az enyémek. Aztán körülbelül két éve rábukkantam egy virtuális neveldére, ahol volt egy bizonyos "újság" menüpont, ahol megoszthattuk a fantáziánk szüleményeit. Ott elég nagy sikerem volt, habár enyhén szólva is nagyon béna voltam, de ez adott akkora önbizalmat, hogy folytassam az írást és úgy döntsek, megpróbálkozom a blogger világban is. Ott, azon az oldalon jöttem rá, hogy mennyire fontos nekem, hogy néha-néha kitudjak szakadni a valóságból és belemenekülni egy általam kitalált történetbe, ami ha nem is volt mindig tökéletes, de mindig volt benne valami vagy valaki, aki miatt előszeretettel mentem vissza abba a világba. És az ottani olvasóim, hozzászólóim ébresztettek rá, hogy talán ezeket a firkálmányokat nem csak én, de mások is élveznék, ezért elkezdtem őket leírogatni egy word dokumentumba.
Kathy F.: Mi az, ami számodra nélkülözhetetlen az íráshoz? (zene, nasi stb)
M. Mircsi: Egyértelműen a zene. De nem akármilyen, hanem rockzene. Ez azért fontos, mert nem rajongok a popzenékért, ezért nem igazán jönnek be azok, amiket a húgom előszeretettel hallgat max hangerővel. Úgy meg lehetetlen írni, hogy közben az ember a legszívesebben megsüketítené magát.
Kathy F.: Hogyan viszonyulsz az íráshoz, mit jelent számodra?
M. Mircsi: Az írás számomra egyfajta menekülés ebből a zord világból, ahol a problémáim megoldódnak és minden rendbe jön, ezzel engem is arra sarkallva, hogy tegyek a változásért, mert akkor minden jobb lesz. Az írással szórakoztatok, erőt merítek belőle és érzelemközvetítésre használom. Mostanra már létfontossággá vált számomra, függő lettem, olyan nekem, mint másoknak a drog, lenyugtat, ha feszült vagyok, kiadhatom magamból az érzéseimet, és nem hiszem, hogy le tudnék szokni róla.
Kathy F.: Hogyan vélekedsz a saját irományodról?
M. Mircsi: Nem tartom magam kivételes tehetségnek, de fejlődőképes vagyok és igyekszem, mindig a legjobbat kihozni magamból és az írásaimból. Jelenleg még nem értem el azt a szintet, amivel meg lennék elégedve, de úgy érzem, hogyha így haladok tovább, akkor már nem kell sok és büszkén fogom felvállalni az írásaimat, nem csak a világ, de még a családom előtt is.
Kathy F.: Mi/Ki alapján alakítottad ki a blogod főszereplőinek/főbb szereplőinek a jellemvonásait?
M. Mircsi: Nincs olyan személy az ismeretségi köreimben, akikről másoltam volna egy-egy jellemvonást, a szereplőim teljes mértékben a saját fantáziám szüleményei, bár magam sem tudom, hogy pontosan miért is lettek olyanok, amilyenek. Azt szoktam mondani, hogy ők már léteztek a fejemben, akár csak Te, vagy bárki más a valóvilágban, én csak megismerkedtem velük és nagyon megkedveltem őket. Főleg a főszereplő lányt és a barátnőjét, mert bennünk lelki társra találtam.
Kathy F.: Honnan nyersz ihletet az íráshoz?
M. Mircsi: Bárhonnan. Egy szófoszlányból, dalszövegből, filmből, egy éppen bennem végbemenő érzelemhullámból, vagy csak egy egyszerű tárgyból, képből. Igyekszem a lehető legtöbbször nyitva tartani a fülemet és a szememet, hátha valami eszembe juttat valamit, ami még hasznomra lehet.
Kathy F.: Van olyan személy az életedben, aki sokat segít/ett az írásban, kisegít az írói válságból vagy éppen ihletet ad?
M. Mircsi: Természetesen vannak. Közéjük sorolom minden kedves olvasómat és hozzászólómat, hiszen ők mindig - néha igazán kegyetlenül - arra ösztönöznek, hogy folytassam. És persze muszáj megemlítenem a húgomat, aki szintén nagyon akaratosan parancsol rám, hogy írjak, ami nem mindig jó, mert őt nem érdekli, hogy ihlet nélkül írok vagy sem, csak írjak már, és ilyenkor néha elég megbotránkoztató dolgok születnek. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy semmire sem mennék nélküle, ezért örülök, hogy úgy döntöttem, ő lesz az a személy, akivel kivételt teszek és megosztom a történetemet, függetlenül attól, hogy a családtag.
Kathy F.: Milyennek tartod magadat mint írót és milyennek, mint bloggert?
M. Mircsi: Mint író, azt hiszem, egész tűrhetőnek tartom magam, de mint bloggerrel, már vannak gondjaim, főleg most, hogy immáron középiskolás lettem és egy elég meredek úton próbálok felkapaszkodni, ugyanis nem túl nagy nyelvérzékkel vállalkoztam arra, hogy jövőre öt tantárgyat fogok angol nyelven tanulni, ezért most elég rendesen kell tanulnom a szaknyelveket és alaposabban átvennem az igeidőket, hogy év végén sikeresen le tudjam tenni azt a bizonyos vizsgát, ami felméri, hogy elég-e a tudásom a továbbiakban, vagy lemondhatok a két tannyelvű gimnáziumról. Arról már nem is beszélve, hogy ahhoz, hogy ebbe az iskolába járhassak naponta három órát kell utaznom oda-vissza összesen. Elég sok programot szerveznek, amikről szintén nem szeretnék lemaradni, ezért vannak olyan napjaim, amikor este kilenckor esek haza, amikor meg már rögtön az ágyba megyek, hiszen reggel ötkor csörög az órám. Ebből kifolyólag nem igazán sikerül haladnom a fejezetekkel, így csak nagyon ritkán kerülnek fel frissebbek, de véleményem szerint ez az idő haladtával változni fog, ahogy belerázódok a mostani életstílusomba.
Kathy F.:Úgy véled jól tudod közvetíteni a gondolataidat az olvasóid felé?
M. Mircsi: Szerintem elég jól tudom közvetíteni a gondolataimat, de mint minden máson, még ezen is van mit csiszolni.
Kathy F.: Volt már olyan, hogy kevésnek érezted magad az íráshoz vagy éppen a feladás határán álltál?
M. Mircsi: Persze, minden egyes fejezet közzététele előtt úgy érzem, hogy nem vagyok jó, ez nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de a végén a visszajelzések megnyugtatnak, hogy annyira nem szúrtam el. Soha még csak eszembe sem jutott, hogy fel kéne adnom, inkább csak szüneteket tartottam, mert rájöttem, hogy amit csinálok, az nem elég jó ahhoz, hogy mások is olvashassák, ezért olvasók nélkül, magamban próbáltam fejleszteni azt, ami még rászorult.
