Kritika #17

Il Capitano

Blog címe: Il Capitano
Blog írója: Csilla

Történet:

Hogy őszinte legyek már első ránézésre megfogott a történet, mivel már a kinézetből is tükröződött, hogy tornászokról, vagy épp artistáról fog szólni én pedig, mint már korábbi kritikáiban is megemlítettem nagy sportrajongó vagyok. Azonban a véleményemet természetesen nem ez alapján formáltam meg.

A prológust elolvasva először is képtelen voltam nem folytatni az olvasást. Magával ragadott a mondataidnak áradata, holott – magam is bloggerina révén – tudtam, hogy nem ott fogod folytatni az első résszel, ahol a bevezetőt abbahagytad. Úgy ahogy kellett belevágtál a történet közepébe, egy rendes in medias res-szel, ami felkelti az olvasó érdeklődését és ösztönzi arra, hogy tovább folytassa tovább. Olyan mintha egy álmot mesélnél el, holott nagy valószínűséggel a történet egy későbbi pillanatában ez fog megtörténni.

Ezek után az első rész egyáltalán nem volt csalódás. Mintha egy jó filmet néztem volna, úgy villantak a fejembe a képek, amelyeket leírtál a fejezet elején. Nagy hangsúlyt fektettél arra, hogy kifejtsd az alapszituációt és tökéletes bepillantást nyerhettem Sofia Toroshvili mindennapjaiba. Nagyszerűen leírtad az érzéseit és azt, ahogyan a különböző emberekhez viszonyul, amilyenek a kapcsolatai. Egy hirtelen, váratlan esemény segítségével mutattad be az alaphelyzetet, méghozzá azzal, hogy megsérül, és ennek következményei alapján jellemezted az édesanyját és itt tudta meg azt is, hogy válogatót rendez az Il Capitano. Az igazat megvallva, azok alapján, ahogyan te leírtad és végigvezetted én kicsit komolyabb sérülésre számítottam, mint amit te kitaláltál. Így egy kicsit nem volt életszagú nekem.

A továbbiakban volt még pár dolog, ami szemet szúrt nekem, mert szintén nem túl valószerű.

Először is kifejtetted, hogy nem igazán van pénzük és Sofia azért jár el többek között utcai akrobataként előadásokat tartani, hogy legyen pénze, mert az édesanyjától nincs szíve kérni. Ezek után, amikor veszekszenek, mégis a szemére hányja, hogy nem ad neki. Ez a két dolog nagyon üti egymást.

Másodszor, szintén a pénz kérdését feszegetve, alig van miből megélniük, de az édesanyja azt akarja, hogy a lány inkább egyetemre menjen és hagyja az utcai mutatványokat. Már nem azért, de az egyetem is nagyon sokba kerül. Egy teljesen átlagos színvonalon élő családnak is, nem hogy nekik, ahol az édesanyjának nincsen munkája.

És még sorolhatnám az efféle hibákat. Ha már kitalálsz valamit, akkor próbáld meg ahhoz tartani magadat és vedd azt alapul, amit már megírtál. Ne kövess el ilyen hibákat, mert igaz, hogy olykor elvesznek, de ha sok van belőlük, nagyon szembetűnőek tudnak lenni és egyáltalán nem reálisak. Figyelj oda erre jobban.

A következő dolog, amin nagyon megakadtam az Mia és Sofia hirtelen szinte a semmiből kialakult barátsága. Éppen hogy találkoznak a válogatáson, de Mia legközelebb már aggódik Sofiért, és tényleg úgy viselkedik vele, mintha évek óta legjobb barátnők lennének. Ez szintén nagyon irreális a számomra. Több energiát fektethetnél ezeknek a kapcsolatoknak a kiépítésére és itt-ott ez vonatkozik a történet többi szereplőjével való viszonyára is.

Mindent egybevetve egyébként a történet nagyon szuper. Energetikus, színes és fantáziadús. Egyáltalán nem egy sablonsztori, igaz nagyon sok dolog van benne, ami kiszámítható, olyan is, aminek a „megoldását”/ „következményét” még nem írtad le. Ettől függetlenül mondjuk, van olyan is, ami kérdéseket vet fel az olvasóban és továbbolvasásra ösztönzi. Próbálj inkább ez utóbbi felé húzni és kicsit rejtélyesebbé válni, mert úgy még sokkal izgalmasabb lesz.

Írásmód:

Már az első részek elolvasásával is világossá vált számomra, hogy egy nagyon olvasott személy lehetsz. Nagyszerű szókincsed van és ezt ki is használod. Olyan szavakkal fogalmazod meg olykor a mondandódat, amit lehet, hogy egyes bloggerek még csak nem is ismernek és már csak ezek is sokkal jobbá teszik az írásmódodat. A leírásaid csodálatosak, valóban mintha egy filmet néztem volna úgy jelentek meg előttem a helyszínek, a karakterek, az események képei. Igaz az eseményekben, párbeszédekben észrevettem olyanokat, amelyeket tényleg mintha egy már leforgatott filmben már láttam volna, mert megszokott eseményeket ábrázolnak. A tőlem megszokott aránypárt tekintve nagyon is jól állsz, a leírások vannak fölényben, aminek nagyon örülök, és ez maradjon is így mert pont megfelelő helyen és mennyiségben láttam a párbeszédeket.

A fejezeteid nagyon hosszúak, ami szintén egy plusz pont, igaz sok időmbe telt, míg végigolvastam az összeset. Nagyon örültem neki, annak ellenére, hogy sokat kellett vele dolgoznom, sokkalta jobban szeretem a hosszú részeket és szerintem ezzel a legtöbb olvasó szintén így van.

Elvétve észrevettem pár szóismétlést és nem is említettem volna meg, de olyan feltűnő helyen van, hogy jobb enne kijavítanod. A továbbiakban pedig egy alapos átolvasással te is egyszerűen észreveheted. Helyesírási hibával nem találkoztam, ahogy félreütésekkel sem, azt hiszem ebben segítségedre volt a helyesírás ellenőrző, de ez így a jó. 

Megjegyzések:

Úgy vélem nagyszerű blogot hoztál össze mind a történet szempontjából, mind, ahogyan meg van írva. Hibáktól ugyan nem volt mentes, de ettől függetlenül dicséretet érdemelsz. Engem megfogott és szerintem még sokan mások is így lesznek vele ezután is. Csak így tovább és további sok sikert hozzá!