Ölelkezős gifek

Szijjasztok! 

Biztos untátok már, hogy az utóbbi időben csak kritikával érkeztem, de elhihetitek megpróbálom a legjobbat nyújtani. Vagy nem úgy tűnik? O.o Nah mindegy... Lényeg a lényeg hoztam pár ölelkezős gifet, hogy kicsit feldobja a szürke bejegyzések sorát. Remélem hasznotokra lesz.

Kritika #7

Behind the Mask

Blog címe: Behind the Mask

Blog írója: M. Mircsi

Kinézet:

Ezen gondolkoztam a legtöbbet és őszintén szólva a kritikának ezt a részét írtam meg utoljára, ami velem ritkán szokott előfordulni. Ahogy bele-belepillantgattam a mások által írtakba, és láttam, hogy díjat is nyertél a kinézetet illetően, muszáj volt mélyen elmerülnöm benne. Mégis bárhogy is néztem nekem valami hibádzott benne.
Természetesen az első, amivel általában kezdeni szoktam a fejléc. Percekig néztem, mire rájöttem mi is böki a szememet annyira, hogy nem tudok megbarátkozni vele. Ez pedig a képen szereplő lány arca előtt lévő sál avagy maszk, ki hogyan szeretné nevezni. Az egész designnak olyan lilás-kékes színei vannak, de az a ruhadarab, mely eltakarja a leányzó arcát inkább a kék türkizes árnyalatai felé húz, mintsem a lilához. Véleményem szerint ez nem passzol oda. A fejlécalap jó és színekben is passzol a blog többi részéhez, valamint a képen lévő gif rész is nagyon találó. Nem mondom, hogy változtasd meg, mert lehet, hogy csak én vagyok ilyen háklis a színekre, de nekem így egyben nem tetszik.
A blog többi részét tekintve azonban hoztad a megfelelő színvonalat. A háttér jó, a modulsáv is megfelelően ki van töltve, esetleg egy számláló hiányzik onnan. A szövegdobozok is jól lettek kiválasztva és az effektek is jók, amiket minden máshoz felhasználtál.
Végül pár szót ejtve a bejegyzésekről: tetszenek az idézetek minden fejezet előtt, egyedül ezeknek az idézeteknek a betűméretével nem voltam kibékülve. A dőlt betűtípussal és az effekttel, amit felhasználtál, együtt nem túl olvasható a szöveg. Szóval vagy a betűméreten változtass, vagy a szöveg dekorálását csökkentsd. A többi, a bejegyzés szövege és címe megfelelő, a betűtípusok olvashatóak, a színek látszódnak a betűméret megfelelő.

Történet:

Az eddig olvasottak alapján azt kell mondanom, hogy a történet koránt sem sablonos, mi több látszik, hogy van fantáziád és kreatív vagy. Az előszó különösen megfogott, ahogy közeledik a fiú, mindenki másra számít, jó végkifejletre, esetleg csókra, irigykedő pillantásokra, ahogy te is leírtad. Azonban messze nem ez történik. Ezzel az előszóval nagyszerűen bevezetted a történetet, olyan volt mint egy trailer egy kiváló filmsorozathoz. Gratulálok.
A továbbiakhoz nincs sok megjegyezni valóm. Mivel ez eddig jellemzett bejegyzésen kívül még csak két fejezettel rendelkezik a történet sokat nem is tudnék mondani. Azt azonban el kell ismerjem, hogy az eddigiek szerint egész jól megalkottad a karaktereidet. Egyszer volt olyan érzésem, hogy ez valahogy nem jó, nem túl reális, mégpedig akkor, amikor Alexander végül is valamilyen formában beleegyezett az interjúba. Véleményem szerint húzhattad volna még egy ideig, mert ez így nem túl valósághű. Először hevesen tiltakozik, nem válaszol rendesen a kérdésekre, bunkó, aztán hirtelen beleegyezik az egészbe. Lehet, hogy ezzel azt szeretnéd megmutatni, hogy amúgy a zord külső érzékeny belsőt takar, de akkor is várhattál volna ezzel a következő fejezetig, úgy vélem.
A sztori mindettől függetlenül nagyon érdekfeszítő, hagy nyitott kérdéseket az olvasókban. Sok sikert kívánok hozzá, kíváncsi vagyok milyen fordulatos történetet tudsz kikerekíteni ebből.

Írásmód:

Már az előszóban észrevettem, hogy nagyszerűen tudsz fogalmazni és nagyon színesen tudod leírni a gondolataidat. Izgalmasak a szóképeid és a mondatok is tökéletesen kapcsolódnak egymáshoz. Lenyűgöző szavakat használsz a leírásokhoz, aminek hatására, azon kívül, hogy az olvasó teljes mértékben maga elé tudja képzelni a szituációt, még kellemes érzéssel is töltődik fel. Ha már a leírásnál tartunk jövök megint a szokásos párbeszéd leírás aránnyal, ahol a mérlegnek a megfelelő tányérja nálad is a megfelelő helyen van. Nem túlzod el a párbeszédeket, és amiket írsz azok is valósnak hatnak.
Helyesírási hibákkal nem találkoztam, ahogy szóismétlésekkel vagy félreütésekkel sem. Ezt vagy annak köszönheted, hogy remek munkát végez a bétád, vagy magad is rendesen odafigyelsz ezekre a részekre. A lényeg az, hogy ez így a megfelelő.

Megjegyzések:

Semmi megjegyzésem nincs a kritika mellé. A történet szép munka, a kinézetről alkotott véleményt pedig olykor-olykor embere válogatja. Nem tudok mit mondani, csak azt amit általában. Csak így tovább!

Kritika #6

Halálos rúnák

Blog címe: Halálos rúnák

Blog írója: Leah Hope Eastbrook

Kinézet:

Nagyon szép, ebben már az első pillanatban biztos voltam.
A fejléc, ami először felhívja az olvasó figyelmét rögtön rátapint a lényegre. Daniel Radcliff képével az olvasó már bizton tudhatja, hogy egy Harry Potter fanfictionnel van dolga, anélkül, hogy elolvasná a címét. Mellette Jennifer Lawrence, aki a főszereplő karakterét kölcsönzi szintén a lényegre tör. Az igazat megvallva egy ideig hadilábon álltam  a határozott kiemelésével, de végül sikerült megbarátkoznom vele és el kell ismernem, így kell kinéznie. A színei természetesen semmiben nem ütnek el, ezzel eddig sem volt problémád. A háttér szintén passzol az egészhez és a felhasznált szövegdobozok és HTML-kódok is megfelelőek. A bejegyzések betűtípusai és betűszíne is tökéletesen megfelelő. Semmi hozzáfűznivalóm nincsen.

Történet:

Nem is tudom mit mondjak... Ez az első eset, hogy ugyanattól az írótól egy sorozatban immáron a harmadik blog kritikáját írom (igaz eddig még olyan sem történt, hogy ugyanattól az írótól kritizáltam két különböző blogot, de ez most mellékes). Így kicsit talán máshogy is állok hozzá a dolgokhoz, tekintve, hogy már más sztorijaidat is olvastam. Nem vagyok biztos benne, hogy ez számodra ez pozitív avagy negatív hatással van, ezt majd neked kell eldöntened. Azt kell mondanom ugyanis, hogy a másik két blog jobban elnyerte a tetszésemet, ebben nem találtam meg ugyanazt az egyéniséget, mint a korábbiakban. Én is nagyon jól ismerem mind a Harry Potter könyveket, mind az azokból készült filmeket, esetenként talán túlságosan is jól és ez is hatalmas szerepet játszik abban, amit a továbbiakban írni fogok.
Először is meg kell hogy mondjam a prológus első felét csak mély levegővételek közepette sikerült végigolvasnom, mert nagyon arra a múltra alapoztál, amit Rowling kitalált. El bírom képzelni, hogy mit is szeretnél mindebből kihozni, de rám nagyon fájdalmas hatással volt, hogy hasonlót, szinte majdnem ugyanazt élte át Lily, mint Harry. Ez a dolog már nagyon lehúzta a blogot nálam. De semmi gond, elnézhető, gondoltam, és tovább olvastam a prológust. A végére meg is tetszett és fellélegeztem, hogy ettől a részlettől eltekintve, valószínűleg ugyanazt a színvonalat fogom visszakapni, mint korábban, hiszen a fogalmazásmódod ugyanolyan jó.
Igen ám, de ekkor jött ismét a hatalmas pofára esés (már elnézést a kifejezésért), amikor elmentek az Abszol Útra. Az még rendben van, ahogy megalkottad a főszereplő múltját, de amikor megpillantottam azt a rövid párbeszédet Nicole és az édesanyja között, muszáj volt egy pillanatra felfüggesztenem az olvasást. Az a két mondat ugyanis szinte ugyanígy szerepel a könyvben. Ezen borzasztóan megütköztem és ahogy olvastam tovább egyre több ilyenbe botlottam. Egy idő után már a fejemet fogtam és a hidegrázás kerülgetett. Sajnos fogalmam sincs mi lenne a célod ezzel, de azt tanácsolom ne tégy bele ilyen mondatokat.
Őszintén szólva, amikor végignézegettem, végigolvastam az összes menüpontot a fülszöveggel egyetemben, még mielőtt hozzákezdtem volna a történethez nagyon örültem. Ugyan el bírtam képzelni egy pár lehetséges történetet/kifejletet, amit kihozhatsz azok alapján, ami a sztorin kívül fenn van a blogon és meg kell mondjam mindegyik érdekesnek tűnt számomra. Ezt még csak tetézték azok, amiket eddig olvastam tőled és már-már azon kezdtem gondolkozni, hogy mit is fogok írni, mert ha túlságosan tetszik valami, akkor nem sokat tudok. Ne érts félre, az elképzeléseid nagyon szimpatikusak számomra és borzasztóan elnyerte a tetszésemet, ahogyan felépítetted a főszereplők egyéni világát, az általad behozottak kapcsolatát az eredeti történet szereplőivel. A családfa, ami talán a leginkább elnyerte a tetszésemet, mert megláttam benne a fantáziát, ahogyan kiegészítetted.
Azt tudnám talán még hozzátenni, hogy ugyanolyan szépen vezeted a történetet, mint az eddigi két blogodnál is, és ugyanolyan jól ki tudod találni az általad létrehozott szereplők jellemét, jellemzőit, mint korábban. Ne "csúfítsd el" olyanokkal, hogy az író mondatait rakod bele, nagyon kérlek. 

Írásmód:

Itt nincsen semmi kivetnivalóm. Ugyanolyan gyönyörűen fogalmazol, mint eddig. A párbeszédek és leírások aránya is megfelelő. Kicsit talán hiányoltam azt a szintű, színes leírást, amit a Sarki Fény című blogodban megtapasztaltam, de még így is szuper. Helyesírási hibákat, szóismétléseket esetleg félreütést szintén nem leltem sehol. Az írásmódodban tartod ugyanazt a színvonalat, ennek szörnyen örülök. Továbbra is azt kívánom, hogy így tudd folytatni.

Megjegyzés:

Ez alkalommal a megjegyzésben csak annyit tanácsolnék így a végén, hogy hagyd el azokat a mondatokat, én tudom, hogy van elég fantáziád és egyéniséged ahhoz, hogy magadtól ki tudd találni. Ahogy elnéztem végig szeretnéd vezetni a negyedik könyvtől a hetedik végéig, ami igen érdekesen hangzik. Kíváncsi lennék a fejleményekre. Sok sikert és kérlek bocsáss meg, ha megbántottalak, nem állt szándékomban.

Kritika #5

Sarki Fény (Alexander Rybak fanfiction)

Blog címe: Sarki Fény (Alexander Rybak fanfiction)

Blog írója: Leah Hope Eastbrook

Kinézet:

Huhh... nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy mégis hogyan kezdjem el, végül úgy döntöttem, onnan indítom, ahonnan az előzőt is. Mégpedig a design készítőjétől. Amikor láttam, hogy ezúttal az egész a te munkád nagyon megörültem.
A fejléced, először amikor megpillantottam elnyerte a tetszésemet. Ahogy tovább néztem, elkezdtem azt érezni, hogy valami hiányzik belőle. Ennek véleményem szerint az az oka, hogy a világos fejlécalapon nagyon kitűnik Frida karaktere. A fejlécalap ettől függetlenül nagyon jó, passzol a blog további színeihez, hideg hangulatot kölcsönöz a blognak, ami igazából nem baj, mert északon játszódik.
A hátteret tekintve nincsen sok hozzáfűzni valóm. nem üt el a színe és nem is hívja fel magára túlságosan a figyelmet.
A modulsávod is szépen ki van töltve, a használt szövegdobozok sem ütnek el. A betűtípusok és a betűszínek is megfelelőek, olvashatóak.  A karaktereket is jól választottad meg, már amelyiket te választottad és nem valós személy. A menü is szépen van megcsinálva.
Gratulálok a kidolgozott designhoz és hogy végre a te munkád.

Történet:

Megint nagyon feladtad nekem a leckét. Őszintén szólva nem igazán szívelem, amikor úgy kérik ki a véleményemet, hogy egy vagy két rész van fenn, mert nem lehet a történetről rendes kritikát írni. Ettől függetlenül megpróbálom a legjobbat nyújtani. Szóval arról írok, amiről tudok.
Nagyon tetszik a fülszöveg, ugyanolyan fantáziadús, mint a műkorcsolyás blogodnál, felhívja az olvasó figyelmét, ösztönzi arra, hogy elolvassa az egészet. A szereplők bemutatását is nagyon szépen megoldottad. Általában a szokásos a név, kor, foglalkozás, hobbi stb. nagyjából önéletrajz szerűen, kevés az olyan eset, hogy egy rövid bemutatást kapunk, ez tetszik.
Magát a sztorit illetően.. hát.... sok minden nem történt. Szépen bevezetted a történetet, el lehet képzelni mi lesz a továbbiakban, főleg, ha az ember végigolvassa a menüpontok alatt leírtakat. Érdekesnek néz ki az eddigiek alapján és fantáziadúsnak tűnik.

Írásmód:

Mint ahogy ebben a blogban is észrevettem, nagyon színesen tudsz fogalmazni. Most sokkal több leírást sikerült olvasnom, mint az előzőben és megmutatkozott, hogy nagyon jól le tudod írni a környezetet. Megjelenik az olvasó előtt a helyszín, az érzelmek. A szereplőket is szépen formálod meg, tetszik, hogy életszerűek és nem akarod tökéletessé tenni őket. Hibákat ezúttal sem találtam sem helyesírásit, sem szóismétlést, még félreütést sem. 

Megjegyzések:

Mit is jegyeznék meg? Talán azt, hogy utálok ilyen keveset írni és szörnyen szégyellem magam. Ez természetesen annak az eredménye, hogy nem találtam eget rengető hibákat, vagy éppen sokat, de annak is köszönhető, hogy sajnos nem volt túl hosszú a történet, mégis szégyellem magam. Ettől függetlenül jónak ígérkezik, amin dolgozol. Csak így tovább!

Kritika #4

Álomtól Aranyig (Műkorcsolya fanfiction)

Blog címe: Álomtól Aranyig (Műkorcsolya fanfiction)
Blog írója: Leah Hope Eastbrook

Kinézet:

Fuh... utálom így kezdeni a kinézetről írt kritikát, de nagyon sajnálom, hogy nem te készítetted. Minden rendben van vele. A fejléc tökéletes és passzol a blog többi részéhez mind színben, mind hangulatban. A színek harmonizálnak és a háttér sem üt el. A modulok is nagyon szépek. Amikor ilyen kidolgozott munkát látok mindig szeretném megdicsérni a készítőjét, ám sok esetben abban a szerencsétlen helyzetbe kerülök, hogy nem az író felelős érte.

Ettől függetlenül úgy gondolom mégis érdemelsz némi dicséretet, mert úgy gondolom a modulokat te választottad ki és helyezted el vagy dolgoztad ki. Gondolok itt például a történet ajánló szövegére, ami nagyszerűen van megfogalmazva, emellett a modulsávodból semmi nem hiányzik, szépen ki van töltve. Tetszenek egyes modulcímek is, nagyon fantáziadúsak.

Mindent egybevetve neked is és a design készítőjének is szeretnék gratulálni, mégis jobban örülnék, ha csak neked tudnék.

Történet:

Ahogy elnéztem messzemenően megtervezted már a történetet, legalábbis a fejezetek menüpont alatt megtalálható címek erre engednek következtetni. Sajnos azonban eddig még csak a prológus olvasható, emiatt nagyon sok mindent a sztoriról nem tudok mondani. Azt viszont talán bizton állíthatom, hogy nem tűnik sablonosnak a történet. Sőt nagyon kreatívnak és fantáziadúsnak ígérkezik.

Tehát a prológus. Egy az egyben belevágtál a történetbe. Utaltál néhány előzményre, miközben éppen egy fontos eseményről írtál, majd nagyon szépen lezártad a bejegyzést. Az eddigiek alapján úgy gondolom izgalmasnak ígérkezik a történet. Szimpatikusak az eddig megjelent szereplők, igaz még nem sok minden derült ki róluk. Tetszik az is, hogy tudod miről írsz, értesz a műkorcsolyához és képben vagy az eseményeket illetően. Ez nálam természetesen nem csak egy plusz pontot ér.

Ugyan az ilyen történeteknél általában vagy az szokott lenni a probléma, hogy a főszereplő mindent tökéletesen csinál, vagy pedig pont az ellenkezője, hiszen ezt a hibát szeretné kiküszöbölni éppen ezért túlzásokba esik, tehát a főhőse folyamatosan elhibázza, semmit nem tud megcsinálni, sajnáltatja magát. Erről még nem tudok igazán írni, hiszen csak egy rész van fenn. Mégis azt gondolom, hogy a szöveg alapján talán meg tudod tartani az egyensúlyt. Kívánom, hogy így legyen.

Érdekesen fejezted be a részt, felcsigáztad az olvasókat. Ahogy észrevettem már most is igen nagy "lelkes közönség" -nek örvendhetsz, pedig még alig kezdted el a történetet. Azt tanácsolom, hogy folytasd tovább így és nagyszerű lesz.

Írásmód:

Megszokott módon egyes szám első személyben írod a történetet és azt hiszem nagyon jól csinálod. Szépen végigvezetted a főszereplő lány gondolatait miközben a gyakorlatot csinálta, színesen megfogalmaztad a mozdulatait vagy éppen, hogy hogyan koncentrál arra, amit csinál. Nem láttam a szövegben szóismétléseket, avagy helysírási hibákat. Egy-egy betűhibát, félreütést észleltem, de ezt könnyen elkerülheted, ha bekapcsolod a helyesírás ellenőrzőt vagy átolvasod a munkádat, mielőtt közzéteszed.

A párbeszéd-leírás arányokról sem tudok sok mindent elmondani, az eddigiek alapján ez is kiegyenlítettnek tűnik, de csak a későbbiekben derülhet ki pontosabban.

Megjegyzések:

Nah igen... Sport. Bennem ez mindig valami pozitív dolgot indít el, akkor is, ha nem nyeri el a tetszésemet a történet, vagy rengeteg hibát találok a megírtakban. Ebben a blogban szerencsére nem tapasztaltam hasonlót, sőt én személy szerint is borzasztóan kíváncsi lennék a folytatásra. Már csak ezért is gazdagabb lettél egy lelkes rajongóval.

Sok sikert és csak így tovább!^^

Lányok vörös hajjal

Biztos sokan vannak, akik már csak a történet színesítése érdekében is szívesen találnak ki vörös hajú karaktereket. Nekik szeretnék segíteni néhány vörös hajú leánnyal.

Bonnie Wright

Sarah Snook

Deborah Ann Woll

Rose Leslie

Isla Fisher

Amy Adams

Rachel Hurd-Wood

Holland Roden

Rose McGowen

Elle Alexandra

Bella Thorne

Kritika #3

A legenda lánya

Blog címe: A legenda lánya
Blog írója: Alice Zelmyra Hodgins

Kinézet:

Onnan kezdem, ahonnan szoktam. A fejléc.Nekem teljes mértékben elnyerte a tetszésemet. kicsit ugyan furcsa, hogy nem a főszereplő fiú látható a képen, de véleményem szerint ez nem probléma. Az oldal színvilágához is passzol, vagy az oldal színei passzolnak a fejléchez, teljesen mindegy. A háttered is tökéletes, nem üt el a blog színeitől és nem is vonja magára teljes mértékben a figyelmet, mint azt már sokszor észrevehettem különböző blogokon. A modulsávod úgy vélem rendesen ki van töltve, nem hiányzik belőle semmi. A modulok sorrendjén sem változtatnék, egyedül annyi hozzáfűzni valóm lenne, hogy ha már van olyan menüpontod, hogy fejezetek, akkor nincs semmi szükség a blogarchívumra. A bejegyzéseket tekintve minden rendben van. A betűtípusaid olvashatóak, a betűszínek jól látszanak.
A design mindent egybevetve tetszik nekem, szép munka.

Történet:

Már a prológus is nagyon megfogott. Ugyan még nem olvastam minden blogot, de ehhez hasonló prológust még nem láttam. Gyönyörű megoldás és a megfogalmazása is nagyon tetszik. Bár kicsit furcsa volt, hogy mindketten nagyjából ugyanazokat a válaszokat adták, de ettől függetlenül kreatív és egyedi. Ritka az ilyesmi gratulálok. A második dolog, ami rettentően elnyerte a tetszésemet az az, hogy a történet nagy része Dani szemszögéből van írva. Szintén nagyon ritka, amikor ennyi minden a fiú szemszögéből nézve történik, mivel a legtöbb blogger lány, örülök, hogy egyszer végre ilyet is sikerült olvasnom.
A történet egésze, mármint, ami eddig olvasható szintén tetszik. Ebben talán az is közrejátszik, hogy végtelenül nagy sportrajongó vagyok, de a fantáziadús, egyéni sztoridnak is köszönhető. Érdekesek a megformált karakterek és elég reálisan vannak kitalálva az események (erre én személy szerint nagyon háklis vagyok).
All in all... nagyszerű történetnek ígérkezik, további sok sikert hozzá!

Írásmód:

Mint általában valószínűleg most is az írásmódról fogok a legtöbbet írni.
Élvezet volt olvasni a blogot, ugyanis nagyon színesen tudsz fogalmazni és ama szerencsés helyzetben voltam, hogy több leírást olvashattam, mint párbeszédet. A helyesírásodban csak elvétve voltak hibák és szóismétléseket sem láttam. Éppen ellenkezőleg, nálad is észrevettem, hogy göcsösen próbálod kikerülni a szóismétléseket. Ez nem mindig pozitív, mert ilyenkor az ember akaratlanul is olyan szókapcsolatokat kreál, amiknek nincsen értelme, vagy épp  nem igazán passzol a történetbe. Az előbbire nem láttam példát, míg az utóbbira találtam olyat, ami igen mély nyomot hagyott bennem. Figyelj oda erre jobban, próbáld inkább sorrendben variálni a szavakat, hogy később használd ugyanazt.
A másik hiba, amit észrevettem, hogy néha kevered, hogy kinek a szemszögéből írsz. Valószínűleg hozzászokhattál, hogy Dani az akinek az oldaláról nézzük a dolgokat, azonban amikor Alízra váltasz mindenféle szándékosság nélkül is belekeversz olyan mondatot/szót, ami összezavarhatja az olvasót, ugyanis vagy nem lehet eldönteni, kinek a szemszögéből van írva, vagy nincs értelme egyik oldalról. Emellett jobb lenne, ha a bejegyzések elején is feltüntetnéd, hogy most honnan is nézzük a dolgokat, legalább akkor, ha szemszöget váltasz, ugyanis nagyon zavaró lehet ha az ember folyamatosan olvassa, mert nem tudja, hogy mi is a helyzet. Láttam, hogy a fejezeteknél fel van tüntetve, de az kevés, ezen változtass.
Más észrevételem, ha jobban belegondolok nincs is. Teszik, ahogy írsz.

Megjegyzés:

Mint azt már jeleztem én szörnyen rajongok a sportokért, tehát ha másért nem is legalább ezért mindenképp lett volna valamennyi szimpatizálásom a történettel. Azonban ezenfelül is elnyerte a tetszésemet, gazdagabb is lettél egy feliratkozóval. Annyit tudok hozzátenni, hogy csak így tovább és sok sikert!

Kritika #2

Maybe

Blog címe: Maybe

Blog írója: Vivian Hemmings

Kinézet:

Azzal kezdeném, ami mindenkinek először vonja el a figyelmét, amikor rákattint a blogra, mégpedig a fejléccel. Hogy őszinte legyek... nekem szörnyen elnyerte a tetszésemet. Olyan, amilyennek egy fejlécnek lennie kell. Nem zsúfolt és nem is hiányos,  ugyan itt-ott észrevetten egy-két kivágási hibát, de hamar ki lehet javítani és a gyakorolatlan szem nem is veszi észre. A hátteret illetően nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy mit is írhatnék. Nekem valamiért nem passzol, túl élénk a blog színvilágához képest. A helyedben maradnék ennél a színnél, de egy halványabb árnyalatot választanék.

Akkor most térjünk rá a blogra magára. A modulsávot tekintve nem láttam olyat, ami nem passzolna oda, minden fontos modul megtalálható. Egyedül a menühöz lenne hozzászólni valóm, ugyanis én hiányoltam belőle a szereplők menüpontot. De ezt leszámítva szépen ki van töltve és a szövegdobozaid is szépek.

A bejegyzésekkel folytatva a szövegben a betűtípusod és a betűszíned is tökéletes. Olvasható és átlátható. A bejegyzéseid címénél használt betűtípust azonban mindenképpen cseréld le. Szörnyű, olvashatatlan és a blog designjának a világához sem illik.

Az apróbb hibákat leszámítva az általad készített kinézet szép, gratulálok.

Történet:

Amikor először megnyitottam a blogot és megpillantottam a fejlécet valamiért rögtön az jött le számomra, hogy fanfiction. Ezúton eme tévedésemért bocsánatot is kérek, hisz a történeted messze nem az. Mivel azonban még csak három bejegyzés olvasható a blogon így olyan mélyen nem tudok belemenni a történetbe. De azért megpróbálom. Nekem személy szerint borzasztóan tetszett, hogy a főszereplők ikrek és így törődnek egymással, bár ez általában így szokott lenni. Miután elolvastam a prológust valóban ez fogalmazódott meg bennem. És nem csak ez. Volt pár olyan pont is a történetben, amit a negatív oszlopba soroltam. Például nem igazán tudtam megérteni, hogy miért  viselkednek úgy Viviannel azon a bulin, ahogy. Hiszen életükben először találkoznak és máris ősellenségek, vagy mi? Ez nekem nagyon irreális volt, hogy csak azért mert ők gonoszok bedrogoznak valakit, akit még csak nem is ismernek. Emellett kicsit korábbra visszatérve írtad, hogy szegény főszereplő lánynak mennyi egészségügyi problémája van. Én nem igazán tudom elképzelni, hogy mindaz, amit leírtál mindenféle későbbi mellékhatás nélkül eltűnt. És akkor most szeretnék kitérni arra, amire általában a kritika elején szoktam. A sablonosság. Nem állítom, hogy a történet sablonos lenne, de azt sem, hogy nem az. Ugyanis messze megmutatkozik benne a szokásos vonal. Nehéz múltú főszereplő kisleány, aki talán régről (iskola/barátok/ (jelen esetben) bátyja/testvére révén) ismer egy fiút, aki azt mutatja magáról, hogy nem bírja a lányt és talán ez így is van. Végül (és bocsánatodat kérem, ha tévedek) valamilyen úton-módon ez a két szereplő mindig egymásba botlik, egymásra van utalva stb. stb. és természetesen egymásba szeretnek. Ezeket a tényeket a prológust követő eddigi két rész is alátámasztotta. Kívánom, hogy ne legyen igazam a továbbiakban.

Írásmód:

Az ilyen blogoknál a legnagyobb probléma az szokott lenni, hogy túl sok a párbeszéd és kevés a leírás. A te esetedben ez szerencsére megoszlik, körülbelül 60:40 arányban. Azt a különbséget, ami látszik az általam megválasztott arányszámokból a helyszínek, személyek leírásánál hiányolom. Mivel sem a szereplőkről, sem a helyszínről nem töltesz fel képeket, így az olvasónak nehéz elképzelnie azt, ami történik és ez (számomra legalábbis) darabossá teszi a történetet, hiszen csak azt tudod, hogy mi történik.

Az írásodat tekintve a következő dolog, amire kitérnék, az az lenn, hogy sokszor elég furcsán rakod egymás mellé a szavakat, azzel értelmetlen szókapcsolatokat alkotva. Tudom hogy szeretnél színesen fogalmazni, és kerülni a szóismétlést (megjegyzem: nem is találtam benne) de ezt máshogy is meg lehet tenni. Az ilyenek, amik szemet szúrtak nekem a következők voltak.

"...nem ellenállhattam neki" ilyen szókapcsolat nincsen! Helyesen így szólna: "nem állhattam ellen neki / nem tudtam neki ellenállni"

"mondtam nem az igazságot" ennek a mondatnak  se füle se farka. A helyedben, mivel a következő mondatba beleírtad, hogy hazugság, elég lett volna annyit írnod, hogy" mondtam." és kész.

És végül az a szókapcsolat, amit végleg nem tudtam sehová sem tenni. Ez már tényleg a görcsösen ki akarjuk kerülni a szóismétlést kategóriába tartozik.

"tudomásom alá akarom vetni..." Nem tudok mit mondani... egész egyszerűen hallottál már valakit, aki ezeket a szavakat használta, ebben a sorrendben a köznyelvben?

Helyesírási hibákat nem igazán találtam, egyedül egyetlen egy szót, amit (mint sokan mások is) rosszul értelmeztél. Ez pedig a

vízhang helyesen  írva a következőképpen néz ki: visszhang. Ez a hiba természetesen egy félreértésből fakad, de javítsd ki, mert így van értelme.

Megjegyzések:
Egyetlen megjegyzésem lenne, mégpedig az írásmódodat illetően. Nem írtam le oda, mert külön felhívtad az olvasók figyelmét erre, én mégis úgy gondoltam, hogy egy megjegyzés erejéig muszáj megszólalnom róla. A trágár szavak. Én úgy gondolom elég toleráns vagyok e tekintetben, de nekem már sok volt, ahogy nem csak a párbeszédekben, de a leírásokban is használod őket. Egy-egy ilyen szó tönkreteheti a szöveg addigi szép folyamát. Csak tanácsolom, hogy használj kevesebbet, de mivel ezt külön, előre közölted az olvasóval, én mindezt csak megjegyeztem.
Mindent egybevetve, azt hiszem ennek a történetnek szép jövője lehet. Már most látom, hogy van több feliratkozód és oldalmegjelenítésed is. Csak így tovább!^^

Ruhák a hétköznapokra

Nah ismét hoztam pár ruha összeállítás, méghozzá ez alkalommal hétköznapi stílusban. Vigyétek nyugodtan, csak arra kérlek benneteket, hogy tüntessétek fel, honnan származik.

Hétköznapi #1

Hétköznapi #2

Hétköznapi #3

Szőke srácok

Íme itt lenne néhány szőke fiú karakter, akikből válogathattok.

Alexander Ludwig

Alex Pettyfer

Bradley James

Tom Felton

Austin Butler

Ross Lynch

Marcus Butler

Tyler Oakley

Connor Franta