2014. november 30., vasárnap

Díj #1

Halihó!

A napokban meglepetés ért, ugyanis egy díjat kaptam, amelyre végképp nem számítottam, s most meg is osztom veletek.  A feladó Hanne Nielsen, akinek név szeretnék köszönetet mondani ezért. ^^




10 dolog magamról:
1. Szemüveges vagyok, de kontaktlencsét hordok.
2. Közelebb állok a 17-hez, mint a 16-hoz.
3. 5 blogom van.
4. 3 nyelvet tanulok és még egy csomót szeretnék.
5. Matematika speciális tagozatra járok, jelenleg 11.osztályba.
6. Imádok olvasni.
7. Van két honlapom.
8. Dolgozok valami újon.
9. Nem tudok kitalálni még egy dolgot.
10. Ennyi.


Válasz a 10 kérdésre:
1. Melyiket preferálod inkább, egy őrült nagy bulit, vagy egy csendes, meghitt beszélgetést?
- Mindenképpen inkább egy csendes, meghitt beszélgetést, főleg amikor a legszórakoztatóbb társaságban vagyok.
2. Hol szeretnél jobban lakni, egy nagy városban, vagy egy kis faluban?
- Ezen még nem nagyon gondolkoztam el, de szerintem valahol a kettő között, se nem valami túl nagy városban és nem is egy kis faluban, bár mindkettő mellett tudnék felsorolni érveket.
3. Mi a kedvenc ételed?
- Nincs olyanom. Szinte semmiből nem választok kedvenceket, mert úgy vélem, hogy nem lehet összehasonlítani bizonyos dolgokat, mert annyira különböznek és természetesen ez majdnem mindennél így van.
4. Mikor kezdtél blogolni?
- Az első blogomat 2012. júniusában indítottam, azóta elég sok idő eltelt már és azt hiszem sokat fejlődtem.
5. Volt már olyan blogod, amelyet ihlet-/időhiány miatt bezártál?
- Igen és nem. Igen, mert volt egy olyan blogom, amit ihlethiány miatt bezártam, de akkor abban a pillanatban egy lezárást is sikerült kreálnom neki, szóval bizonyos értelemben nem.
6. Mivel szeretnél foglalkozni később?
- Ez egy nagyon jó kérdés. Sok minden van ami érdekel, jelenleg úgy tűnik, hogy valami idegennyelvvel foglalkozó munka után fogok nézni, mert talán azok állnak hozzám a legközelebb.
7. Milyen nyelvet tanulnál meg szívesen?
- Sokat. Talán a legszívesebben japánul és mindent meg is fogok tenni, hogy sikerüljön, de utána még ott van a spanyol, a svéd, az olasz és olyanok is, amikről most még nem tudom, hogy meg akarom tanulni.
8. Hány blogot olvasol rendszeresen?
- Jelenleg maximum kettőt vagy hármat. Nem igazán van időm, tanulok, versenyre-, érettségire-, nyelvvizsgára készülök, valamint a rendelésekkel is foglalkozok (még ha nem is annyira látszik), emellett pedig élem az életemet, szóval a maradék pillanataimban szoktam olvasni, így nem sokra jut idő.
9. Van-e testvéred?
- Van, nem is egy, hanem máris három.
10. Mi a legfontosabb érték számodra egy másik emberben?
- Ezt nem hiszem, hogy meg tudnám határozni, számomra ez elég összetett.

10 kérdés tőlem:
1.Mi vitt arra, hogy elkezdj írni?
2. Úgy véled jól tudod közvetíteni a gondolataidat az írásaidon keresztül?
3. Volt már olyan, hogy kevésnek érezted magadat az íráshoz, vagy éppen már a feladás határán voltál?
4. Mi a véleményed a művedről?
5. Hány blogot vezetsz?/Hány blognak vagy tagja?
6.Gondolkoztál már azon, hogy valamilyen úton módon hivatalosan is publikáld a művedet, vagy bármely írásos történetedet?
7. Mióta írsz úgy általában?
8. Van-e olyan személy az életedben, aki kisegít az írói völgyekből, vagy éppen ihletet ad neked?
9. Sokat olvasol?

10. Milyennek véled a szókincsedet?


És akiknek küldeném:
Mivel már annyi ilyen díjat küldtem annyi felé, így nem tudok összeszedni 10 embert, csak a következőket:
Judit Szűcs
Isobel A. Gross
Heaven Blackflame


Kritika #21

Fény a sötétben
Blog címe: Fény a sötétben
Blog írója: Sakura

Kinézet:
Huhh... Azt hiszem kezdjük a fejléccel... Igaz nem ez volt az első dolog, ami szemet szúrt nekem, de ez sem nyerte el a tetszésemet. A fejlécalap egyszerűen semmilyen, ha akarnám se tudnám kibogarászni a rajta szereplő dolgokat, és hogy őszinte legyek ránézek és nem is akarom.  Sok olyan fejléc van amit képes vagyok hosszú perceken keresztül bámulni csak hogy rájöjjek mi bújik meg a sarokban, vagy épp gyönyörködjek a különböző motívumok közötti átvezetésen. Ez messze nem tartozik közéjük. A képen szereplő személyek sem javítottak az alap által kifejtett negatív érzéseken. Ahogy Sasukét megláttam rögtön az ugrott be, hogy a fejléc készítője annyira nem akart már foglalkozni a dologgal, hogy nem akarta normálisan kivágni a képet, ezért csak halványan rányomta, a körvonalak lehető legkisebb méretű megjelenítésével. De ég adja, hogy ne legyen igazam. Sakurát tekintve pedig... ő adja meg a kontrasztot a képhez. Minden más elveszik ő meg kiemelkedik. Talán mégis ez az egyetlen dolog, ami tetszett benne. Mivel nem te készítetted, így nem neked szólnak leginkább a szavaim, de neked is. Azt tanácsolnám, hogy mihamarabb cseréld le ezt a fejlécet.
A háttér hasonlóképp nem igazán volt kedvemre való. Erőteljességével, határozottságával tökéletesen elvonja a figyelmet magáról a blogról, ami szörnyen zavar. Ráadásul a designhoz is csak színben passzol, szintén az erőteljessége, merevsége miatt. A helyedben ezt is megváltoztatnám.
A modulsávra áttérve, úgy vélem semmi sem hiányzik, viszont az az érzésem, hogy mindenáron azt akarod mutatni, hogy "na, én ilyet is tudok". Ez a menü stílusában, a mozgó szövegben, az egyetlen felhasznált szövegdobozban nyilvánul meg szerintem. Ugyanis semmiféle egyenletességet nem tapasztaltam magában a kinézetben, a színeket leszámítva és ez nagyon zavart. Mintha csapongnál a stílusok között. Azt mondom próbálj meg egy adott irányt meghatározni és az alapján haladni. Válassz ki egy szövegdobozt és használd azt, de passzoljon például a menü stílusához. Így sokkal esztétikusabb lesz.
A sorrendhez ezek után már csak apró megjegyzésem lenne, én ugyanis feljebb tenném a rendszeres olvasók modult meg esetleg a chatet is, de nem feltétlenül.
Maga a menü sem túlságosan nyerte el a tetszésem, de az már aztán végképp az ízlések és pfonok kategória. Mégis, amin mindenképp változtatnék az a szín, amikor a menüpontra az ember ráviszi az egeret, mert a fekete eléggé beleolvad a környezetébe. A menüpontok ki vannak dolgozva és tetszettek, különösképp a szereplők része, bár az ottani képeket nem te csináltad, ettől függetlenül szép.
A bejegyzésekhez nincsen hozzáfűznivalóm. A szöveg olvasható, a betűtípus, a betűméret és a szín is jól van megválasztva. Ügyelsz arra is, hogy sorkizárttá tedd a leírtakat, szóval valóban megfelelő.

Történet:
Nem most először, már milliószor elgondolkoztam rajta, hogy mégis mit vártok tőlem, amikor egy ilyen terjedelmű történetről kértek kritikát. Szinte lehetetlenség érdemlegeset írni három rövid fejezetről, amiben körülbelül még semmi sem történt... de mivel ez a feladatom, így megpróblom a lehető legtöbbet kihozni belőle.
Először is a prológus. Az elején az a hét, kiemelt mondat... mit akarok, félmondat úgy rossz, ahogy van. Darabos, nem takar semmit, semmi kapcsolat nincs közöttük. Egyszerűen szörnyű. Ha sejtelmességet akarsz kifejezni vele, utalni akarsz a későbbiekre, csak nagyon nagy vonalakban, akkor mindenképpen javíts rajta. Írd át úgy, hogy jobban kapcsolódjanak egymáshoz, következzenek egymásból vagy hasonló. Emellett az is megoldás lehet, ha kevesebbet használsz, mert úgy kevésbé darabos. Ha pedig nem tudod megcsinálni, akkor hagyd az egészet. Ez így, ahogy most van egyáltalán nem jó.
A prológus többi része, már jobban tetszett, sejtelmességet árasztott magából és azért részben talán a szereplőket is megmutatta.
Az első rész egy jó kezdés volt bevezető után bár némi kicsapongás érezem, miközben a sorokat olvastam. Nem tűnt túlságosan összeszedettnek, az volt az érzésem, hogy egy csomó mindent bele akarsz sűríteni. Azt tanácsolnám, hogy próbáld meg következetesebben és részletesebben kifejteni az eseményeket. Számomra nagyon felsorolás jellegű volt.
A második részt pedig hasonlóképpen nem tudom hová tenni. Értem én, hogy valahogy a főszerelő tudtára szerettél volna adni valamit, amit mindenáron el akartak titkolni előre, emellett be szerettél volna mutatni egy bizalmast, akinek a tulajdonságai esetleg megmosolyogtatóak is lehetnek, de ezt is nagyon összecsaptad. Például a csokoládéról szóló rész teljesen felesleges volt. Értem, hogy a második szereplő tulajdonságáról szólt volna, de egyáltalán nem passzolt oda és  semmi értelme nem volt. Aztán pedig csak úgy közli, hogy a mester ezt meg ezt mondta a lány pedig elrohan. Milyen indítékkal? Mi van, ha a főnökének tárgyalása van? Nem látom a logikai kapcsolatokat.

Írásmód:
Az fogalmazásmódod nem fogott meg különösképpen. Nem volt az az érzésem, hogy ez most hú de jó, de az sem, volt, hogy olyan borzalmas lenne. Teljes mértékben átlagos, bár sajnos inkább a rossz felé húz. Ahogy a korábbiakban is említettem elmaradnak olykor a mondatok közötti logikai kapcsolatok és nagyon kicsapongó, ami szörnyen zavaró egy olvasó számára és nem igazán élvezhető. A leírásaid nem érdemelnek különös megemlítést, szinte semmilyenek, de legalább vannak. Bár még mindig alulmaradnak a párbeszédekkel szemben. 
Tele van helyesírási és nyelvi hibával, ami nagyon zavaró. Sokszor használsz hosszú "ú"-t, "ó"-t rövid helyett, ami nagyon idegesítő. Próbálj jobban odafigyelni, használj helyesírás ellenőrzőt, olvasd át többször, vagy kérd meg egy ismerősödet, hogy olvassa át neked. Ugyanez a helyzet a félreütésekkel is, ugyanazt tudom tanácsolni.
 A nyelvi hibákat tekintve az egyik, ami szinte kiszúrta a szememet; a következő lenne a prológusból.
"mintha a természet el akarná félemlíteni céljától..."
Ez alapvető fogalombéli hiányosságokat vetett fel bennem. A szókapcsolat, ahogyan leírtad úgy rossz, ahogyan van. nincs olyan, hogy "elfélemlíteni a céljától", el kell döntened, hogy a félemlíteni szót, avagy a céljától való eltérítést akarod használni. A következő eshetőségeket tudnám elképzelni helyette:
 - mintha a természet el akarná téríteni/ijeszteni/riasztani (ennek szinonimái) a céljától...
 - mintha a természet meg akarná félemlíteni őt...
Semmiképp sem a kettőt egyszerre, mert az szörnyű.
Az utolsó, amit mindenképp meg szeretnék említeni az a rettentően sok szóismétlés. Ez az egyik legalapvetőbb hiba a fogalmazások terén, ezért jó lenne, ha jobban odafigyelnél rá. Ha nincs meg hozzá a megfelelő szókincsed, akkor ajánlom figyelmedbe a szinonimaszótárt esetleg az internetet.

Megjegyzések:
Sajnálom, ha nyersnek tűntem, esetleg megbántottalak valamivel, de egyáltalán nem állt szándékomban. Mindent szó szerint úgy írtam le, ahogyan gondoltam és tartom is ehhez magamat. Lehet, hogy egy nagyon jó történetet találtál ki, de akkor úgy vélem meg kell adni annak a módját is, ahogy ezt megosztod másokkal. Ha javítasz a hibáidon, akkor elindulsz azon az úton, onnan pedig csak rajtad áll. Sok sikert a továbbiakban!

Kritika #20

vérbosszú
Blog címe: vérbosszú
Blog írója: Dora Groß

Kinézet:
Első ránézésre és a címet ismerve nekem én egy vad, erőteljes színekkel teli designt vártam, azonban ilyen értelemben csalódnom kellett. Amikor megpillantottam a blog kinézetét az első szó, ami eszembe jutott róla az a hideg volt. Tele van lilával, szürkével és azoknak az árnyalataival és hogy őszinte legyek miközben olvastam olykor rázott a hideg a látványától.
A fejléc nem igazán nyerte el a tetszésemet, hiányoltam róla a fő motívumot, vagy éppen a főszereplőt. Olyan, mintha egy egyszerű textúrára rátettél volna két képet, majd a szöveget. A szöveg nélkül simán elmehetne fejlécalapnak, de így egyben nekem hiányos, nagyon, igaz a hangulata és a színei passzolnak a blog színeihez, amiért viszont jár a pont.
A háttér viszont nagyon jó, nem vonzza túlságosan az olvasó tekintetét, de a stílushoz tökéletesen passzol.
Áttérve a blog sablonjára és a fő stílusára, úgy gondolom jól választottál. Az alapszín is megfelelő, harmonizál mind a fejléccel mind a háttérrel.
A modulsávod is rendesen ki van töltve, a szövegdobozokat és a kódokat is jól válogattad össze. Egyetlen megjegyzésem lenne ide, méghozzá a, "Kedvcsináló" - hoz. Mindkettő szövegdoboz, amit választottál nagyon jó, de úgy gondolom az egyik is elegendő lenne, viszont a kettő már sok.
A modulok között nem láttam semmit, ami felesleges lenne és semmi sem hiányzott. A sorrenddel azonban néha nem értettem egyet. Én ugyanis a rendszeres olvasók modult a baloldali sávba helyezném, mondjuk a chat fölé, mert ott láthatóbb és a jogokról szólót tenném a mostani rendszeres olvasók helyére.
A menü maga szintén elnyerte a tetszésemet. A Szereplők menüpont különösen tetszett, bő információk találhatóak meg benne és nagyon szépen, esztétikusan van megcsinálva, gratulálok. Annyi hozzáfűzni valóm lenne a menüpontokhoz, hogy a fülszöveg az azért fülszöveg, mert a könyvek borítójának a belsején lévő "fülön" van, szóval ha az olvasó felüt egy könyvet, könnyen észreveszi és elolvassa. Az amit te megírtál, hogy fülszöveg legyen., tökéletesen meg is felel eme célra, azonban nincs jó helyen ott ahol van. Egy olyan helyre kéne tenned, ami az olvasónak felkelti a figyelmét és rögtön elolvassa. Ez például az a hely, ahol a kedvcsináló van, tehát el kellene döntened, hogy melyiket szeretnéd jobban.
A bejegyzések kinézetére áttérve úgy vélem ismét jó munkát végeztél. Teszik a bejegyzéseknek a címe és maga a felépítése. A színeket és a betűtípusokat is jól válogattad össze, minden tökéletesen olvasható, ami nagyon jó.

Történet:
Érdekes és izgalmas történetet láttam kibontakozni az olvasott részekben... vagyis ami elkezdett kibontakozni. A prológusod kapásból megfogott, már akkor szuperül elkezdted felvázolni a főszereplő és a környezetében lévő személyek kapcsolatát, igaz sokukra csak utaltál. A későbbiekben viszont azt kell, hogy mondjam tökéletesen ki is fejtetted. A karakterek megformálása nagyszerű, elkülönülnek a személyiségeik, a stílusuk, egymáshoz való viszonyuk. Ez különösképpen elnyerte a tetszésemet.
Magát a sztorit tekintve úgy gondolom a fantáziád kitett magadért, amiért egy ilyen felépítésű történetet meg tudtál alkotni. Megfelelő pontossággal kitérsz a várhatóan fontos részletekre, azonban az apróbb pillanatokat sem hanyagolod el, ami életszerűbbé és sokkalta lágyabbá, folyamatossá teszi magát a történetet. Az alapszituáció érdekfeszítő, kíváncsiságot vált ki az olvasóból. Odáig ugyan még nem jutott el, hogy ne tudjam letenni, de igencsak jó úton halad afelé és már nincsen sok hátra.
Azonban van pár esemény amit képtelen vagyok úgymond "elfogadni". AZ egyik ilyen az az, amikor Alexet megverték. Milyen indíttatásból indult el Rina utána? Elfogadom, hogy aggodalomtól, de az is elképzelhető lett volna, hogy munkája van, ami elfogadható, és akkor itt lett volna az eshetőség, hogy a lány csalódottá válik. Ezen felül pedig honnan tudta, hogy merre keresse? Sötét volt és egy nagy városban voltak. Egy a sokhoz lehetett az esélye, hogy egyáltalán rátalál.
A másik engem zavaró esemény a Dimitrijjel való "kibékülése" volt. Azt egyáltalán nem tudtam sehová tenni. Random magához hívatja a fiú a húgát, majd a csaj, mint akit homlokon csókolt egy múzsa éppen akkor rádöbben, hogy mi értelme is volt az elmúlt éveknek, végül pedig egymás szavába vágva szinte egymás bocsánatáért esedeznek és elmondják, hogy mennyire szeretik egymást. Valahogyan nem tudtam az eseményekhez kapcsolni. Olyan érzésem volt, mintha túl akarnál esni ezen a békülésen ezért bevágtad oda, annak ellenére, hogy korábban mindent precízen és lassan építettél fel. Számomra ez eléggé ellentétes volt az addig olvasottakkal.

Írásmód:
A fogalmazásod igencsak kifejlett, a történetszerkesztésed nagyon jó. A nálam mindig megjelenő párbeszéd-leírás aránypárt tekintve tökéletes, amit írsz. A leírásaid megfelelőek az olvasó el tudja képzelni a helyszínt, a szereplőket, a helyzetet. Ritka az ilyen pontos munka, amiért külön gratulálok. A fejezeteid hosszúak, ami szintén jó pont, főleg arra való tekintettel, hogy még nincsen túl sok belőlük. A szókincsed gazdag, és leginkább azért nyerte el a tetszésemet, mert nem nagyon nagy, irodalmi vagy hasonló szavakat használtál, hanem egyszerűeket, amiket bárki megért, bárki használhatna, azonban nem teszi, mert sose jutna eszébe. És ez az, amiben megmutatkozik ez a gazdagság.
Helyesírási hibákkal sem találkoztam, inkább félreütésekkel, pontosabban lehagyott betűkkel vagy szórészekkel. Ezeket kiküszöbölni helyesírás ellenőrzővel nem nagyon lehet, mert mind a Word, mind a Blogger ellenőrzője átsiklik felettük, hiszen magukban is értelmes szavak. Azzal tudod elkerülni, haegyszer-kétszer átolvasod, miután befejezted. Hidd el sokat segíthet.

Megjegyzések:
Úgy vélem nincsen mit hozzáfűznöm a kritikához. Mindent leírtam és kifejtettem, amit gondoltam. Gratulálok, nagyon szép munkát tettél le már eddig is az asztalra és hiszem, hogy a továbbiakban is így lesz. Sok sikert és csak így tovább!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Szörnyen restellem, hogy csak most, hónapok elteltével készítettem el ezt a kritikát és még mindig vannak olyanok, akik már régóta várnak. Nincsen mentségem és ha lenne se hiszem, hogy előállnék vele. Igyekszem behozni a lemaradásomat és utolérni önmagamat bármily nehéz is az. Megértéseteket és türelmeteket kérem a továbbiakra nézve.

2014. november 2., vasárnap

Interjú #8 - Melissa Bane

Jó estét minden kedves Olvasónak!

Elkészült a nyolcadik interjú is, ezúttal Melissa Bane-nel, akinek Magic World című blogja Különdíjas lett a "Legszebb design" kategóriában. Ezúton is gratulálok neki!

Interjú:

Kathy F.: Mikor kezdtél el először foglalkozni a blogodnak az írásával?
Melissa Bane: A blogomnak az írásával napra pontosan 2013. november 9-én kezdtem el foglalkozni, ekkor került fel a prológus is. Ám a történet ötlete már jóval előtte megszületett.

Kathy F.: Mi vitt rá, hogy egyáltalán elkezdj írni? 
Melissa Bane: Erre a kérdésre nem igazán tudok konkrét választ adni. Talán az volt, hogy megpróbáljam magamból kiírni az ötleteimet, és azok ne csak a fejemben, hanem írásban is meglegyenek.

Kathy F.: Mi az, ami számodra nélkülözhetetlen az íráshoz? (zene, nasi stb)
Melissa Bane: Nincs olyan dolog, ami nekem nélkülözhetetlen lenne az íráshoz, bár a csend és a nyugalom sokat szokott segíteni.

Kathy F.: Hogyan viszonyulsz az íráshoz, mit jelent számodra?
Melissa Bane: Az írás nagyon fontos nekem. Ha ez nem lenne, akkor az életem nem lenne teljes.

Kathy F.: Hogyan vélekedsz a saját irományodról?
Melissa Bane: A jelenleg íródó történetemben, a Magic Worldben már felfedeztem hiányosságokat és logikai hibákat, de már készül a javított verzió. Nagyon maximalista vagyok, és néha túl is agyalom a dolgokat, de olykor akad, hogy összecsapom, és abból soha nem sülnek ki jó dolgok.

Kathy F.: Mi/Ki alapján alakítottad ki a blogod főszereplőinek/főbb szereplőinek a jellemvonásait?
Melissa Bane: A szereplőim külső tulajdonságait magam találtam ki, és csak utána kerestem hozzájuk karaktereket. Így sokkal nehezebb dolgom volt, de úgy gondolom, megérte, hogy valami egyedit találtam ki. Adam, a férfi főszereplőm jellemvonásait némileg az egyik ismerősömről mintáztam.

Kathy F.: Honnan nyersz ihletet az íráshoz?
Melissa Bane: Ihletet az általam ismert könyvekből szerzem. A legjobb ötleteim akkor szoktak jönni, amikor megpróbálok elaludni, de az agyam nem hagy, egyfolytában pörög.

Kathy F.: Van olyan személy az életedben, aki sokat segít/ett az írásban, kisegít az írói válságból vagy éppen ihletet ad?
Melissa Bane: A leges-legjobb barátnőm, Faith Milborow nagyon sokat segít nekem és néha ihletet is ad.

Kathy F.: Milyennek tartod magadat mint írót és milyennek, mint bloggert?
Melissa Bane: Ez egy elég érdekes kérdés... Mint bloggert, nem találom magamat olyan alaposnak, mert sokszor csúszok a részekkel és nem mindig kerül frissítésre az oldal. Mint írót, jobbnak találom magam, mert nagyon-nagyon sok ötletem van, ami mind megvalósításra vár.

Kathy F.: Úgy véled jól tudod közvetíteni a gondolataidat az olvasóid felé?
Melissa Bane: Szerintem jól tudom közvetíteni a gondolataimat az olvasók felé, bár magamtól nem mindig jövök rá, hogy egyes részeket úgy sikerül leírnom, ahogy akarom.

Kathy F.: Volt már olyan, hogy kevésnek érezted magad az íráshoz vagy éppen a feladás határán álltál?
Melissa Bane: Eddig még nem éreztem magam úgy, és remélem, nem is fog rá sor kerülni.

2014. október 18., szombat

Interjú #7 - Demeter Fatima

Szijjasztok!

Újabb nap, újabb interjú, ez alkalommal immáron a hetedik. Ezt Demeter Fatimával készítettem, a •HeartBreaker• című blog írójával, aki a blogverseny "Legjobb fanfiction" kategóriájában lett különdíjas. Gratulálok neki!

Interjú:

Kathy F.: Mikor kezdtél el először foglalkozni a blogodnak az írásával?
Demeter Fatima: Körülbelül 2 éve foglalkozom a blogolással, de az előző blogjaim közül csak erre az egyre összpontosítok leginkább.

Kathy F.: Mi vitt rá, hogy egyáltalán elkezdj írni?
Demeter Fatima: Már régen szenvedélyemmé vált a blogok olvasása, ezért úgy döltöttem én is megpróbálkozom vele.

Kathy F.: Mi az, ami számodra nélkülözhetetlen az íráshoz? (zene, nasi stb)
Demeter Fatima: Különösebb dolog nincs ami nélkülözhetetlen lenne, de általában szoktam zenét hallgatni az írás közben.

Kathy F.: Hogyan viszonyulsz az íráshoz, mit jelent számodra?
Demeter Fatima: Az írás nagyon fontos számomra, sokat jelent és az olvasóimnak nagyon hálás vagyok.:)

Kathy F.: Hogyan vélekedsz a saját irományodról?
Demeter Fatima: Magamat, illetve az irományomat kritizálni teljes más szemmel teszem, mint másét, hiszen különböző módon viszonyulok hozzá. Nem vagyok profi író attól függetlenül hogy már viszonylag régóta foglalkozom az írással, ezért úgy gondolom még van mit fejlődnöm.

Kathy F.: Mi/Ki alapján alakítottad ki a blogod főszereplőinek/főbb szereplőinek a jellemvonásait?
Demeter Fatima: Jellemvonásokat többnyire fantáziám szerint alakítom egy adott szereplőnek, de előfordul olyan is mikor megegyezik a tulajdonsága a való életben történő jellemvonással, avagy cselekedettel.

Kathy F.: Honnan nyersz ihletet az íráshoz?
Demeter Fatima: Ez egyszerű. Van mikor telefonon keresztül írom a blogom, de általában gépen szoktam. Ez rendszerint úgy történik hogy elhatározom hogy most igen is meg fogom írni, így a feladatomra összpontosítok csak és kizárom a külvilágot.

Kathy F.: Van olyan személy az életedben, aki sokat segít/ett az írásban, kisegít az írói válságból vagy éppen ihletet ad?
Demeter Fatima: Teljes mértékben egyedül írom a blogom, magam találom ki a történéseket és senki tanácsa, vagy épp egy segítsége nem ad nekem semmiféle ihletet, ha mégis akkor valami mást találok ki amit én magam hoztam össze.

Kathy F.: Milyennek tartod magadat mint írót és milyennek, mint bloggert?
Demeter Fatima: Mint írót, elég amatőrnek, de egyenlőre komolyabb dolgokkal mint a blogírás, nem is szeretnék foglalkozni. Nekem ennyi éppenséggel elég. Bloggerként nem vagyok sem ismert, sem más, de mint említettem már a blogok történésének megírásával elég jártas vagyok, persze fejlődnöm is kell még.

Kathy F.: Úgy véled jól tudod közvetíteni a gondolataidat az olvasóid felé?
Demeter Fatima: Igen, én ezt így gondolom mert még nem fordult elő, hogy bármilyen kérdés merüljön fel valamelyik olvasómban.

Kathy F.: Volt már olyan, hogy kevésnek érezted magad az íráshoz vagy éppen a feladás határán álltál?
Demeter Fatima: Feladás határán még sosem voltam, hisz mikor elkezdtem már akkor tudtam hogy ez mivel jár és nem azért kezdtem el, hogy később a sok munkám után mindent csak úgy feladjak és cserben hagyjam az olvasóim. Kevésnek sem gondoltam magam, persze néhányszor ez felmerült bennem, mint még jó néhány emberben is, de mint mondtam nem tartom magam kevésnek az íráshoz.

2014. október 16., csütörtök

Interjú #6 - M.Mircsi

Halihóó!

Újból interjúval jöttem, mint már jó párszor az elmúlt időszakban. Most M.Mircsi válaszolt a kérdéseimre, aki a blogversenyre a "Behind the Mask" című blogjával jelentkezett. Ezzel a művével I. helyezést ért el a "Legjobb prológus" kategóriában, így neki is okkal gratulálhatok.

Interjú:

Kathy F.: Mikor kezdtél el először foglalkozni a blogodnak az írásával?
M. Mircsi: Magával a blog írásával csak április 20-án kezdtem el foglalkozni, ugyanis akkor került nyilvánosság elé az előszó, de a blog kinézetét már jóval előbb elkezdtem csinálgatni, és mivel ezek voltak az első munkáim, ezért elég sokáig tartott, míg sikerült egy számomra elfogadható fejlécet gyártanom, így a blog csak február 9-én vált láthatóvá, ám akkor még egy dátumon kívül, ami a nyitást hirdette, nem volt semmi a blogon. Viszont a történet már korábban kipattant a fejemből, ezért a blog nyitásakor már vázlatosan elég sok rész megvolt.

Kathy F.: Mi vitt rá, hogy egyáltalán elkezdj írni?
M. Mircsi: Az írás már egészen kicsi korom óta része volt az életemnek. Emlékszem is még, hogy másodikban írtam egy nagyon rövidke történetet, csak úgy magamtól, amit büszkén mutattam meg az osztályfőnökömnek, aki egy macis nyomdával jutalmazta. Ekkor még csak elvétve írogattam magamnak, majd bejött az órarendembe egy fogalmazás óra, amit imádtam, mert rengeteg történetet kellett írnom, és a tanár többször mondta is, hogy mennyire tetszettek neki az enyémek. Aztán körülbelül két éve rábukkantam egy virtuális neveldére, ahol volt egy bizonyos "újság" menüpont, ahol megoszthattuk a fantáziánk szüleményeit. Ott elég nagy sikerem volt, habár enyhén szólva is nagyon béna voltam, de ez adott akkora önbizalmat, hogy folytassam az írást és úgy döntsek, megpróbálkozom a blogger világban is. Ott, azon az oldalon jöttem rá, hogy mennyire fontos nekem, hogy néha-néha kitudjak szakadni a valóságból és belemenekülni egy általam kitalált történetbe, ami ha nem is volt mindig tökéletes, de mindig volt benne valami vagy valaki, aki miatt előszeretettel mentem vissza abba a világba. És az ottani olvasóim, hozzászólóim ébresztettek rá, hogy talán ezeket a firkálmányokat nem csak én, de mások is élveznék, ezért elkezdtem őket leírogatni egy word dokumentumba.

Kathy F.: Mi az, ami számodra nélkülözhetetlen az íráshoz? (zene, nasi stb)
M. Mircsi: Egyértelműen a zene. De nem akármilyen, hanem rockzene. Ez azért fontos, mert nem rajongok a popzenékért, ezért nem igazán jönnek be azok, amiket a húgom előszeretettel hallgat max hangerővel. Úgy meg lehetetlen írni, hogy közben az ember a legszívesebben megsüketítené magát.

Kathy F.: Hogyan viszonyulsz az íráshoz, mit jelent számodra?
M. Mircsi: Az írás számomra egyfajta menekülés ebből a zord világból, ahol a problémáim megoldódnak és minden rendbe jön, ezzel engem is arra sarkallva, hogy tegyek a változásért, mert akkor minden jobb lesz. Az írással szórakoztatok, erőt merítek belőle és érzelemközvetítésre használom. Mostanra már létfontossággá vált számomra, függő lettem, olyan nekem, mint másoknak a drog, lenyugtat, ha feszült vagyok, kiadhatom magamból az érzéseimet, és nem hiszem, hogy le tudnék szokni róla.

Kathy F.: Hogyan vélekedsz a saját irományodról?
M. Mircsi: Nem tartom magam kivételes tehetségnek, de fejlődőképes vagyok és igyekszem, mindig a legjobbat kihozni magamból és az írásaimból. Jelenleg még nem értem el azt a szintet, amivel meg lennék elégedve, de úgy érzem, hogyha így haladok tovább, akkor már nem kell sok és büszkén fogom felvállalni az írásaimat, nem csak a világ, de még a családom előtt is.

Kathy F.: Mi/Ki alapján alakítottad ki a blogod főszereplőinek/főbb szereplőinek a jellemvonásait?
M. Mircsi: Nincs olyan személy az ismeretségi köreimben, akikről másoltam volna egy-egy jellemvonást, a szereplőim teljes mértékben a saját fantáziám szüleményei, bár magam sem tudom, hogy pontosan miért is lettek olyanok, amilyenek. Azt szoktam mondani, hogy ők már léteztek a fejemben, akár csak Te, vagy bárki más a valóvilágban, én csak megismerkedtem velük és nagyon megkedveltem őket. Főleg a főszereplő lányt és a barátnőjét, mert bennünk lelki társra találtam.

Kathy F.: Honnan nyersz ihletet az íráshoz?
M. Mircsi: Bárhonnan. Egy szófoszlányból, dalszövegből, filmből, egy éppen bennem végbemenő érzelemhullámból, vagy csak egy egyszerű tárgyból, képből. Igyekszem a lehető legtöbbször nyitva tartani a fülemet és a szememet, hátha valami eszembe juttat valamit, ami még hasznomra lehet.

Kathy F.: Van olyan személy az életedben, aki sokat segít/ett az írásban, kisegít az írói válságból vagy éppen ihletet ad?
M. Mircsi: Természetesen vannak. Közéjük sorolom minden kedves olvasómat és hozzászólómat, hiszen ők mindig - néha igazán kegyetlenül - arra ösztönöznek, hogy folytassam. És persze muszáj megemlítenem a húgomat, aki szintén nagyon akaratosan parancsol rám, hogy írjak, ami nem mindig jó, mert őt nem érdekli, hogy ihlet nélkül írok vagy sem, csak írjak már, és ilyenkor néha elég megbotránkoztató dolgok születnek. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy semmire sem mennék nélküle, ezért örülök, hogy úgy döntöttem, ő lesz az a személy, akivel kivételt teszek és megosztom a történetemet, függetlenül attól, hogy a családtag.

Kathy F.: Milyennek tartod magadat mint írót és milyennek, mint bloggert?
M. Mircsi: Mint író, azt hiszem, egész tűrhetőnek tartom magam, de mint bloggerrel, már vannak gondjaim, főleg most, hogy immáron középiskolás lettem és egy elég meredek úton próbálok felkapaszkodni, ugyanis nem túl nagy nyelvérzékkel vállalkoztam arra, hogy jövőre öt tantárgyat fogok angol nyelven tanulni, ezért most elég rendesen kell tanulnom a szaknyelveket és alaposabban átvennem az igeidőket, hogy év végén sikeresen le tudjam tenni azt a bizonyos vizsgát, ami felméri, hogy elég-e a tudásom a továbbiakban, vagy lemondhatok a két tannyelvű gimnáziumról. Arról már nem is beszélve, hogy ahhoz, hogy ebbe az iskolába járhassak naponta három órát kell utaznom oda-vissza összesen. Elég sok programot szerveznek, amikről szintén nem szeretnék lemaradni, ezért vannak olyan napjaim, amikor este kilenckor esek haza, amikor meg már rögtön az ágyba megyek, hiszen reggel ötkor csörög az órám. Ebből kifolyólag nem igazán sikerül haladnom a fejezetekkel, így csak nagyon ritkán kerülnek fel frissebbek, de véleményem szerint ez az idő haladtával változni fog, ahogy belerázódok a mostani életstílusomba.

Kathy F.:Úgy véled jól tudod közvetíteni a gondolataidat az olvasóid felé?
M. Mircsi: Szerintem elég jól tudom közvetíteni a gondolataimat, de mint minden máson, még ezen is van mit csiszolni.

Kathy F.: Volt már olyan, hogy kevésnek érezted magad az íráshoz vagy éppen a feladás határán álltál?
M. Mircsi: Persze, minden egyes fejezet közzététele előtt úgy érzem, hogy nem vagyok jó, ez nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de a végén a visszajelzések megnyugtatnak, hogy annyira nem szúrtam el. Soha még csak eszembe sem jutott, hogy fel kéne adnom, inkább csak szüneteket tartottam, mert rájöttem, hogy amit csinálok, az nem elég jó ahhoz, hogy mások is olvashassák, ezért olvasók nélkül, magamban próbáltam fejleszteni azt, ami még rászorult.


2014. október 15., szerda

Őszi ruha összeállítás

Jól tudom, hogy nem jelentkezek túl gyakran, azonban mivel volt egy kis szabadidőm, úgy gondoltam, hogy amíg elkészül a következő kritika, nem leszek rest hozni egy olyan bejegyzést, amilyen már régen volt. Ha már úgyis itt vagyunk az ősz kellős közepén itt lenne pár ősziesebb ruha összeállítás, amit nyugodtan elvihettek, csak arra kérlek benneteket, hogy tüntessétek fel a forrását.

Őszi #1

Őszi #2
Őszi #3
Őszi #4
Őszi #5
Őszi #6

Interjú #5 - Sz Brigi

Hey-ho Mindenki!

A mai napon is egy interjúval érkeztem, méghozzá immáron az ötödikkel. Ezúttal az interjúalanyom egy olyan bloggerina, akinek a blogja, ami "A Halál nem válogat" címet viseli, a "Legszebb fejléc" kategóriában II. helyezést ért el Ő maga pedig nem más, mint Sz Brigi.

Interjú:

Kathy F.: Mikor kezdtél el először foglalkozni a blogodnak az írásával?
Sz Brigi.: 2 éve lassan. 

Kathy F.: Mi vitt rá, hogy egyáltalán elkezdj írni?
Sz Brigi.: Az életem alakulása. Akkoriban nagyon elzüllött gyerek voltam. 

Kathy F.: Mi az, ami számodra nélkülözhetetlen az íráshoz? (zene, nasi stb)
Sz Brigi.: ZENE!

Kathy F.: Hogyan viszonyulsz az íráshoz, mit jelent számodra?
Sz Brigi.: Életérzés, gondolatmenet, szerelem.

Kathy F.: Hogyan vélekedsz a saját irományodról?
Sz Brigi.: Van még mit fejlődnöm.

Kathy F.: Mi/Ki alapján alakítottad ki a blogod főszereplőinek/főbb szereplőinek a jellemvonásait?
Sz Brigi.: Erre nem tudok normális választ adni, de esetleg annyi, hogy például Niall Horan vonásait Niall Horanról és egy akkori szerelmem alapján választottam.

Kathy F.: Honnan nyersz ihletet az íráshoz?
Sz Brigi.: Könyvekből, zenékből, vagy csak a nap történéseiből.

Kathy F.: Van olyan személy az életedben, aki sokat segít/ett az írásban, kisegít az írói válságból vagy éppen ihletet ad?
Sz Brigi.: Nem. Esetleg csak egy pár énekes, vagy anyukám. De ő nem tudja, hogy ő segít nekem a legtöbbet.

Kathy F.: Milyennek tartod magadat mint írót és milyennek, mint bloggert?
Sz Brigi.: Írót: megállnám a helyem. Azt hiszem. Blogger: szeretek blogolni, szeretem, ha kiadhatom magamból a dolgokat. De nem tudom, hogy milyen blogger vagyok. Ezt döntsék el mások.

Kathy F.: Úgy véled jól tudod közvetíteni a gondolataidat az olvasóid felé?
Sz Brigi.: Teljesen úgy érzem.

Kathy F.: Volt már olyan, hogy kevésnek érezted magad az íráshoz vagy éppen a feladás határán álltál?
Sz Brigi.: Persze, most is éppen egy ilyen részen vagyok. Sajnos.

2014. október 13., hétfő

Interjú #4 - Audrey

Halihó!

Íme itt az újabb, immáron negyedik interjú, ezúttal Audreyval. Az ő "A napfény íze" című története, mely az AUDREYFICTIONS című blogon található, II. helyezést ért el a "Legjobb fanfiction" kategóriában, maga a blog pedig I.helyezett lett a "Legszebb fejléc" kategóriában.

Interjú:

Kathy F.: Mikor kezdtél el először foglalkozni a blogodnak az írásával?
Audrey: A legeslegelső blogomat még 2009-ben kezdtem írni, utána még rengeteg másik (főképp befejezetlen) oldalt nyitottam, a jelenlegi főoldalamat pedig idén tavasszal kezdtem el írni.

Kathy F.: Mi vitt rá, hogy egyáltalán elkezdj írni?
Audrey: Ezt nem igazán lehet megfogalmazni, ez csak egy érzés; írnod kell, mert csak. Legalábbis nekem ilyen volt a dolog. Állandóan történetek keringtek a fejemben már kisgyerekkoromban is, és muszáj volt őket papírra vetnem, mert máskülönben lehet, már megőrültem volna. 

Kathy F.: Mi az, ami számodra nélkülözhetetlen az íráshoz? (zene, nasi stb)
Audrey: Régebben a csöndet mondtam volna, viszont manapság a zenét látom nélkülözhetetlennek, és azt a tudatot, hogy tudjam, ma már nem kell semmivel foglalkoznom, nyugodtan írhatok bármennyi ideig. Ez utóbbi az igazán nélkülözhetetlen, mert nem tudom leülni, és csakúgy bepötyögni pár sort. 

Kathy F.: Hogyan viszonyulsz az íráshoz, mit jelent számodra?
Audrey: Már nem látom olyan szentimentálisan a dolgokat, mint régen, mert akkor biztos azt feleltem volna erre, hogy "ó, az írás számomra olyan, mint a víz vagy a levegő!". Nem, manapság inkább azt mondom, hogy az életem egyik szerves, feledhetetlen része, amire csak akkor jöttem rá, mikor hosszú hónapokra abbahagytam. Egyébként fantasztikus dolognak tartom, és azt vallom, hogy ezt csak jól lehet csinálni, vagy sehogy. Az ilyen szellemben írt kommentárjaimért már sokszor megkaptam, hogy bunkó vagyok. 

Kathy F.: Hogyan vélekedsz a saját irományodról?
Audrey: Ezen még így soha nem gondolkodtam. Mármint, én a saját irományaimra csak úgy szoktam gondolni, hogy másoknak is okoz-e az én történetem olyan leírhatatlan érzést, mikor például én olvasok egy blogot, falom a sorait, együtt élek a szereplőkkel abban a néhány órában, míg olvasok, elismételgetem a frappánsabb dialógusokat, vagy mondjuk, hogy annyira inspirál valakinek az írása, hogy hirtelen én is ellenállhatatlan vágyat érzek az írásra. Szóval, ezen szoktam töprengeni inkább, hogy én képes vagyok-e ilyen érzéseket generálni másokban. Egyébként semlegesek az érzéseim a történeteim felé, azon gondolkodom maximum, hogy hogyan tehetném őket a lehető legjobbakká. 

Kathy F.: Mi/Ki alapján alakítottad ki a blogod főszereplőinek/főbb szereplőinek a jellemvonásait?
Audrey: Ez mindig más, főképp azért, mert szerintem a főszereplők egymást is alakítják már a kitalálásuk másodpercétől fogva, hiszen már a különböző személyiségjegyek is generálják az adott szituációkat a történetekben. Arról nem is beszélve, hogy az én esetemben maga a történet szokta főképp alakítani a főbb szereplőket. Mármint megvan egy alapszituáció, és abban helyezek el embereket, meg révén, hogy jelenleg inkább a futball világában játszódó fanfictionöket írok, eleve nagyon meg van kötve a kezem főleg a férfi karakterek tekintetében. Ezt például arra értem, hogyha mondjuk egy pályán is heves vérmérsékletű, folyton sárgalapokat gyűjtő játékos a főszereplőm, akkor őt eleve nem tudom már a történetben kezes báránynak beállítani. 

Kathy F.: Honnan nyersz ihletet az íráshoz?
Audrey: Nálam ez az ihlet-dolog csak egy nagyon speciális állapotban létezik, tehát van néha olyanom, hogy tényleg folynak belőlem a szavak, nem kell megállni, nem kell zene, nem kell semmi. Ilyenkor simán megírok egy helyben egy komplett novellát, de egyébként nem nagyon hiszek az ihletben, mert, ha mindig erre az állapotra várnék, akkor havonta írnék maximum egy oldalt lebontva. Abban hiszek, hogy van pár szabad órám, leülök, és írok.

Kathy F.: Van olyan személy az életedben, aki sokat segít/ett az írásban, kisegít az írói válságból vagy éppen ihletet ad?
Audrey: Nincs különösebben, lévén, hogy bár a családom jó része tudja, hogy írok, nem igazán foglalkoznak vele. Talán az itt blogoló Noemi Solert tudnám megemlíteni, őrá pedig úgy tekintek, hogy neki bármit elmondhatok az írás terén, meg fog hallgatni. Néha már az is elég a segítséghez. 

Kathy F.: Milyennek tartod magadat mint írót és milyennek, mint bloggert?
Audrey: Írói minőségben nem tisztem magamat megítélnem, ezt megteszik helyettem inkább az olvasóim. Viszont mint blogger, úgy vélem, hogy nem vagyok olyan rokonszenves (főképp a kritikák terén, és ez főképp azoknak csapódik le így, akik az én hozzászólásaim előtt maximum annyit kaptak "kritikaként", hogy "jaj, de szupi, folytatást azonnal! *_*"), mint kellene lennem, és ebből kifolyólag sokan az én mentalitásom alapján ítélik meg a blogjaimat, és inkább nem olvassák, mert "hú, nem azt írta nekem, hogy szupi, hanem...". 

Kathy F.: Úgy véled jól tudod közvetíteni a gondolataidat az olvasóid felé?
Audrey: Az írásaimban nem mindig, de a kritikáimban igen. 

Kathy F.: Volt már olyan, hogy kevésnek érezted magad az íráshoz vagy éppen a feladás határán álltál?
Audrey: Nem. Ilyet általában véleményem szerint azok éreznek, akik a blogolás kedvéért írnak, nem pedig az írásuk kedvéért blogolnak. Én mindig írni fogok, van, hogy rosszat, van hogy jót. Ez előbbit maximum nem tárom a nagyvilág elé.

2014. október 12., vasárnap

Kritika #19

Blackbird
Blog címe: Blackbird
Blog írója: Flóra Gazdag

Kinézet:
A fejléc szerintem úgy rossz, ahogy van. Olyan mintha néhány képet fogtál volna és ráhelyeztél volna egy sima alapra, úgy hogy közben elmostad, elhalványítottad a széleit. Végül (vagy korábban) az egész kapott volna egy fekete-fehér effektet és egy szöveget. Na igen... a szöveg. Talán ez az egyetlen, ami valamennyire elnyerte a tetszésemet. Jól lett megválasztva a betűtípus és a szín is, esetleg lehetett volna variálni egy kicsit a stílusával, de még mindig ez a legjobb az egész fejlécen. Azt javaslom mindenképpen cseréld le.
A blog többi részét tekintve, a sablon jó. Nem cifráztad túl, de nem is a legegyszerűbb. hogy őszinte legyek, nem a kedvencem ez a sablon, de a te blogodnál egész jól mutat. A háttérrel sincsen problémám, illik a történet hangulatához, a designhoz és a címhez is.
A modulsávra áttérve, úgy gondolom annak a tekintetében sem túlságosan szaladt veled el a ló. A fülszöveg felhívja az olvasó figyelmét és pontosan jó helyen van. A menü is egyszerű, illik a kinézet stílusához. A modulok sorrendje is rendben van, nem találkoztam semmi fölöslegessel. Hiányoltam ugyan a számlált, de úgy gondolom anélkül is meg lehet lenni.
A bejegyzések tekintetében két észrevételem lenne. Az első és mindenek előtti, hogy a betűszínen jó lenne, ha változtatnál, ugyanis, ha az ember sokáig olvassa nagyon irritáló tud lenni a sötét háttéren a világos betű. A másik dolog amihez még megjegyzésem lenne pedig a betűtípusok. A bejegyzés címét a helyedben igyekeznék úgy megválasztani, hogy minden betűt képes legyen úgymond ábrázolni, mert ha az ó; ő; ú; ű; betűk másik betűtípusból vannak helyettesítve, az nagyon csúnyán mutat. 

Történet:
Ahogyan végigolvastam nekem az jött le legelőször, hogy ennek az egésznek se füle se farka. Lassan vezetted be az egészet, ami rejtélyességről és arról árulkodott, hogy esetleg hosszú ideig szeretnéd húzni, amíg rendesen beindul a cselekmény és, hogy valami nagy dobásra készülsz. Ha innen nézzük be kell, hogy valljam csalódott voltam. Hiszen alig történt valami. Találkozott egy sráccal, akinek hasonlóan szörnyű múltja volt, mint neki és véletlenek sorozatának folytán eltüntették a rosszat, majd új életet kezdtek. Az egész olyan semmilyen volt számomra.
Bővebben szólva a fejezetekről több mindent is láttam, ami nem igazán nyerte el a tetszésemet. Először is, amikor a főszereplő lány beállt dolgozni a kocsmába, bár az még az a kategória volt, amit el tudtam fogadni, viszont azt már nehezen, amikor szinte nem is érdekelte, hogy az igazából illegálisan megszerzett munkájával foglalkozzon és már a második napján ellógott. Ha pedig már az ellógásnál tartunk, akkor miért megy el egy olyan sráccal, aki részeg, be van tépve és ráadásul nem is ismeri. Ennyi erővel bármelyik pedofillal leléphetett volna a kocsmából, de velük nem tette, mert undorodott tőle. Egy sráccal viszont majdnem minden ellenállás vagy ellenérzés nélkül, ráadásul nála is aludt. Ennek nem igazán volt számomra élet szaga. Aztán csak úgy random le akarta szoktatni a drogokról, (amit végül is valamilyen szinten meg tudok érteni, mert ilyen ember mellett élte le az életét, de miért nem hagyta ott a fiút) majd időközben maga a csaj is leitta magát és lefeküdt a sráccal. Végül pedig amikor öngyilkos lesz teljesen véletlenül találkozik az anyjával a kórházban, akivel mintegy megoldásképpen megszöknek az apjától, akit pedig a rendőrség letartóztat. És akkor itt van még egy dolog, amit képtelen voltam megérteni. A rendőrség mégis milyen váddal tartóztatta le az édesapát? Honnan kapták a hívást? Vagy egyszerűen csak úgy, mint az amerikai filmekben megjelentek? Miért nem bilincselték meg rögtön Jacket is, amikor épp látták, hogy verekedik a lány apjával? Ebben egyáltalán nincs semmi ráció… pontosabban csak annyi, hogy így meg tudtak tőle szabadulni. Ez a befejezés nekem nagyon elkapkodottnak tűnik.

Mindent egybevetve én nem igazán repesek az ilyen sztorikért. Szinte minden egyes blog arról szól, hogy van egy főszereplő, akinek a múltja nem épp a legcsodálatosabb és ez egy tízes skálán mozoghat. Én nem nagyon vagyok azoknak a támogatója, akik ezt ennyire túlzásba viszik, de nem is ellenzem őket, mert egy ehhez nincs jogom, kettő pedig vannak akik ebből nagyon jó történetet tudnak kerekíteni. Ha kicsit jobban kidolgoztad volna, akkor a tied is ilyen lenne, mert az alapok megvannak, és ez tökéletesen látszik az irományodból. Főleg azoknál a részeknél, amikor a lány érzéseit, gondolatait, lelki viaskodását írtad le, valamint a motívum, melyben a feketerigó megjelenik. Ez nagyon elnyerte a tetszésemet.

Írásmód:
Először is kapásból arra térnék ki, ami már ránézésből látszik, méghozzá, hogy lehettek volna hosszabbak azok a részek. Nem mondom, hogy legyenek ezentúl hosszabbak, hiszen már befejezted ezt a történetet, csak az esetleges következő blogjaidra való tekintettel jegyzem meg.
Ahogy én látom, igencsak gazdag szókinccsel rendelkezel és tudod is használni. A párbeszédeid is viszonylag jól voltak megírva, és amit korábban is említettem, hogy gyönyörűen fogalmaztad meg a lány gondolatait, lelki megpróbáltatásait. A leírásokon azonban még dolgoznod kell, én igencsak hiányoltam őket. Nehéz lenne most a szokásos arányt meghatározni, mivel valamilyen értelemben ezeket a gondolat meneteket és egyebeket is vehetném leírásnak, de én így is hiányoltam a környezet, a helyzetek ismertetését.

Helyesírási hibákkal és leütési hibákkal nem találkoztam, valamint a szóismétléseket is következetesen kerülted, aminek nagyon örültem. Gratulálok szép munka.

Megjegyzések:
Mind a kinézethez, mind a történethez voltak hozzászólásaim, de azok alapján, amit olvastam és úgy vélem, hogy jól tudsz fogalmazni, és ha egy kicsit jobban odafigyelsz, akkor egyre jobb és jobb lesz az is, amit kritizáltam. Sok sikert a továbbiakban!

Interjú #3 - Rikki

Üdv!

A harmadik interjú Rikkivel készült, akinek Without Shadow című blogja első helyezést ért el a " Legjobb NEM fanfiction" kategóriában. Gratulálok neki még egyszer!

Interjú:

KathyF.: Mikor kezdtél el először foglalkozni a blogodnak az írásával?
Rikki: Egész pontosan 2012. decemberében nyitottam meg a neon blogzónán életem első blogját. Ugyan azóta már átpártoltam a blogspotra, de egy cseppet se bántam meg, hogy az online világ felé nyitottam az írásaimmal.

Kathy F.: Mi vitt rá, hogy egyáltalán elkezdj írni?
Rikki: Egy általános iskolai feladattal kezdődött minden…egy forgatókönyvet írtam az egyik órára. Egy igen rövid kis történetet. Akkor éreztem, hogy ez való nekem. Egyre több ötlet született meg a fejemben, amit saját szórakoztatásomra írogattam. Kezdetben papír fecnikre, füzetekbe. Majd végül az interneten kötöttem ki.


Kathy F.: Mi az, ami számodra nélkülözhetetlen az íráshoz? (zene, nasi stb)
Rikki: Mivel én alap járaton nagyon muzikális beállítottságú vagyok, így elhagyhatatlan kelléke az íráshoz a zene. Szinte bármilyen zene meg tud ihletni, legyen az rock, vagy valami zúzósabb zene, elecktro, a lágy, instrumental, epic zenékig tényleg jöhet bármi. Csak szóljon valami, ami segít elhatárolni a valóságtól.


Kathy F.: Hogyan viszonyulsz az íráshoz, mit jelent számodra?
Rikki: Sosem volt célom, hogy híres író legyek. Persze örülnék, ha legalább egy művemet kiadnák, de tudom, hogy nálunk írásból nem lehet megélni. Így számomra egy hobbi, szórakozás, kikapcsolódás. Szeretem szórakoztatni vele az embereket, emellett egy nagyon jó önkifejezési mód. Segít, ha leírhatom a problémáimat, amit esetleg nem szeretnék másoknak elmondani. Jobban megismerem vele önmagamat.


Kathy F.: Hogyan vélekedsz a saját irományodról?
Rikki: Úgy vélem, van még mit tanulnom. Akadnak hibák benne, vagy furán megfogalmazott mondatok. Nem tartom magam kimondottan kezdőnek, de azért profi se vagyok.Minden alkalommal igyekszem fejlődni és az építő kritikákat, tanácsokat megfogadni. Szeretem az írásaimat, sosem kényszerből tettem, vagy mert várnak rám az olvasók és muszáj. Kicsit maximalista is tudok lenni, szeretem, ha minden érthető, logikus, talán mindent túl is magyarázok a történetek során. Azt hiszem ez lesz az egyik védjegyem.


Kathy F.: Mi/Ki alapján alakítottad ki a blogod főszereplőinek/főbb szereplőinek a jellemvonásait?
Rikki: Többségében saját ill. a környezetemben lévők jellemvonásaiból, és néhány kitalált adottságokból gyúrtam össze minden egyes szereplőt. Próbáltam tökéletlen karaktereket kialakítani, még ha túl tökéletesnek is tűnik egy-egy szereplő, azért igyekeztem olyan hibákat bele csempészni, amitől valóságosabbá válnak. Ezeket általában már velem, vagy ismerősökkel megtörtént szituációkkal oldottam meg.


Kathy F.: Honnan nyersz ihletet az íráshoz?
Rikki: Néha egy-egy zene ihlet meg, vagy film, de már előfordult, hogy pár bizarrabb álmomat jelenítettem meg a történeteimben. Természetesen a könyvek is jó ötletet tudnak adni. Leginkább az olyan történetekből merítek, aminek alapja jónak tűnik, viszont a kivitelezése rossz, vagy egy-két cselekménnyel szerintem elrontotta az egészet a könyv írója. Ilyenkor megjelenítem a számomra ideális folytatást, egy másik történet keretre építve.


Kathy F.: Van olyan személy az életedben, aki sokat segít/ett az írásban, kisegít az írói válságból vagy éppen ihletet ad?
Rikki: Igen, két fontos személy van, akik sok ötletet adtak nekem. A legjobb barátnőm és a barátom. Ezen kívül két nagyon szorgalmas bétának is sokat köszönhetek, amiért a mai napig igen hálás vagyok, mivel rengeteg és nagyszerű tanáccsal láttak el.


Kathy F.: Milyennek tartod magadat mint írót és milyennek, mint bloggert?
Rikki: Ez egy igen jó kérdés. Igazából manapság nehéz elválasztani a kettőt. A legtöbb blogger ugyanis író, ha nem is hivatalos író. Bár régen a blogger szó alatt, még azt lehetett értelmezni, hogy adott egy személy, aki az életéről ír online napló formájában, vagy egy adott témájú oldalt hozz létre, ahol cikkeket és érdekességeket oszt meg. Ma már a legtöbb blogger egyszerre író és olvasó is. Íróként szerintem nyitott vagyok az emberek felé, bárki felveheti velem a kapcsolatot. Érdekelnek az olvasóim véleményei, még ha nem is tetszik minden írásom nekik. Szeretek tartalmas és terjedelmes műveket megosztani, amik minőségben is megállják a helyüket. Olvasóként ugyan ezt várom el. Persze nem lehet mindenki profi és valahol el is kell kezdeni, így ha látom, hogy vevő a blog írója egy építő kritikára, akkor gondolkodás nélkül kommentelek neki, vagy írok egy e-mailt. 


Kathy F.: Úgy véled jól tudod közvetíteni a gondolataidat az olvasóid felé?
Rikki: A legtöbb esetben sikerül azt a hatást elérnem, amit szeretnék. Mivel, ahogy említettem, elég maximalista vagyok, többször is átolvasom egy-egy írásomat, és addig-addig alakítgatom, amíg nem érzem úgy, hogy jó. Vagy megkérek valakit, hogy olvassa el, és véleményezze, mi hiányzik belőle.


Kathy F.: Volt már olyan, hogy kevésnek érezted magad az íráshoz vagy éppen a feladás határán álltál?
Rikki: Volt, és szerintem sokan érezték már így. Még a blogolásom kezdetén, mikor hónapokig senki sem olvasott, fel akartam adni. Úgy éreztem rossz, amit csinálok, hogy a kutyát se érdekli. Aztán egy névtelen hozzászóló biztatott, hogy ne adjam fel. Talán neki köszönhetem, hogy erőt vettem magamon és kitartottam a mai napig.

2014. október 10., péntek

Interjú #2 - Lisa Black

Halihó!

A második interjúalanyom Lisa Black, aki a Myterious Past című blogjával Különdíjas lett a "Legjobb prológus" kategóriában. Még egyszer gratulálok neki és íme itt az interjú:

Kathy F.: Mikor kezdtél el először foglalkozni a blogodnak az írásával?

Lisa Black: Ha jól emlékszem akkor a blogolást 2013. augusztus 08.-án kezdtem el, viszont ezt a blogomat 2013. szeptember végén kezdtem el írni.

Kathy F.: Mi vitt rá, hogy egyáltalán elkezdj írni?

Lisa Black: Az írás mindig is közel állt hozzám. Először verseket majd szövegeket kezdtem megfogalmazni. Nagyon szerettem magamban kitalálni egy történetet és egyszer úgy gondoltam, hogy jó lenne ezt megosztani másokkal is.

Kathy F.: Mi az, ami számodra nélkülözhetetlen az íráshoz? (zene, nasi stb)

Lisa Black: A zene a legeslegfontosabb dolog ami nélkül egyszerűen képtelenség lenne az írás. A zene ihletet ad és egy olyan világba repít el, ami csak az én fejemben létezik. A számomra "tökéletes" világba.

Kathy F.: Hogyan viszonyulsz az íráshoz, mit jelent számodra?

Lisa Black: Számomra az írás, az érzelmeim kifejezését segíti. Az írás egy művészet és akinek van hozzá tehetsége, azt nem szabad eltékozolni. Nem mondom, hogy én művész vagyok vagy valami, de fejlődök, mint minden blogger/író és ez a szép az egészben, hogy mindig tudunk jobbak lenni benne.

Kathy F.: Hogyan vélekedsz a saját irományodról?

Lisa Black: Szerintem szépen megtudok fogalmazni helyzeteket. De mostanában, főleg a versek terén vettem észre, hogy mennyit fejlődtem. A tanáraim elismerik ezt, ahogy a családom és a barátaim is. Adok mások véleményére is, mert a kritikák építenek.

Kathy F.: Mi/Ki alapján alakítottad ki a blogod főszereplőinek/főbb szereplőinek a jellemvonásait?

Lisa Black: Ebben konkrét személy nem játszott szerepet. A rossz-jó fiút és az érzelmeivel küzdő lányt, a fejemben találtam ki. Természetesen szerepet játszottak benne a karaktereknek a külső jegyeik és az érzéseim - például a lány, hozzám áll érzelmileg a legközelebb.

Kathy F.: Honnan nyersz ihletet az íráshoz?

Lisa Black: A környezetemből, és a körülöttem történő eseményekből. Szerintem elég izgalmas életem van és ezt ha kicsit átírom egy új történet lesz belőle amit a blogomba lejegyzek.

Kathy F.: Van olyan személy az életedben, aki sokat segít/ett az írásban, kisegít az írói válságból vagy éppen ihletet ad?

Lisa Black: Több ilyen személy is van. Az egyikük az aki miatt sokszor a mélypontra kerülök, de ezért még hálás is lehetek neki, hisz az ilyen helyzetek hozzák elő az érzelmeket.

Kathy F.: Milyennek tartod magadat mint írót és milyennek, mint bloggert?

Lisa Black: Jó írónak tartom magam, bloggernek már kevésbé jónak. Sajnos az iskola meg a magánélet miatt nem tudok részeket hozni olyan gyakran, pedig nagyon szeretnék de egy nap csak 24 óra.

Kathy F.: Úgy véled jól tudod közvetíteni a gondolataidat az olvasóid felé?

Lisa Black: Szerintem, igen. A gondolataim kifejtése általában nem akadály. Ez egy amolyan szabadságérzetet is ad, mert kiadom magamból a gondokat és a jó dolgokat is.

Kathy F.: Volt már olyan, hogy kevésnek érezted magad az íráshoz vagy éppen a feladás határán álltál?

Lisa Black: Természetesen. Ha úgy nézzük most is egy hasonló válságban vagyok, mert úgy érzem, hogy csalódást okozok azzal, hogy nincs új rész. Szeretném, ha ez nem így lenne és remélem az olvasóim ezt megértik.

2014. október 9., csütörtök

Interjú #1 - Eleanor Elizabeth White

Szijjasztok!

Az elmúlt időben hozzáfogtam a blogversenyen sikeresen szerepelt és helyezést elért bloggerek díjait elkészíteni és a többi. Minden blogger/bloggerina, aki bármilyen helyezést (I.; II.; III.; különdíj) egy "ajándékként" egy interjút kapott. Ezeket az interjúkat fogom az elkövetkezendő napokban sorjában megosztani veletek.

Az első Eleanor Elizabeth White-tal készült, aki a Just be FREE [Harry Styles fanfiction] című blogjával I. helyezést ért el legjobb fanfiction kategóriában.

Kathy F. : Mikor kezdtél el először foglalkozni a blogodnak az írásával?
Eleanor Elizabeth White: 2013. május 23-án regisztráltam a Bloggerre. Eleinte három másik lánnyal kezdtem el egy közös, One Direction-ös fanfictiont írni. Diary of my life-nak neveztük el, de hamar rájöttünk, hogy ez nem fog működni (az ország különböző részein lakunk), így a blogot bezártuk, s külön utakon folytattuk tovább. A Just be FREE-t 2014. június 7-én indítottam el. Immáron tapasztaltabb voltam, nagy erővel vágtam bele.

Kathy F.: Mi vitt rá, hogy egyáltalán elkezdj írni?
Eleanor Elizabeth White: A szerelem, a One Direction és Leiner Laura. 6. osztályban rettenetesen belezúgtam egy srácba, ő volt az egyik oka, hogy írni kezdtem. A másik a híres brit-ír együttes, a One Direction. 3 éve vagyok büszke Directioner, folyton csak olvastam, kedvet kaptam én is az íráshoz. Az utolsó ponthoz csak egy könyv címet írnék: Szent Johanna gimi.

Kathy F.: Mi az, ami számodra nélkülözhetetlen az íráshoz? (zene, nasi stb)
Eleanor Elizabeth White: A zene, illetve (akármilyen furcsán is hangzik) a körülöttem lévő zaj. Képtelen vagyok csendben blogolni!! Mindig szól valami, pl.: tv, rádió, zene, vagy beszélgetek. Szerencsémre (köszönöm technológia) a telfonomon is van Blogger, így hanem vagyok itthon, akkor is tudok blogolni.

Kathy F.: Hogyan viszonyulsz az íráshoz, mit jelent számodra?
Eleanor Elizabeth White: Az írás lét fontosság számomra. Mindig is jól fogalmaztam (mások szerint), mikor megírtam életem legelső részét, azt éreztem: "Folytatnom kell!". Nem bírnám ki, hogyha nem élhetném ki magam az írásban. Imádom beleképzelni magam az adott szituációkba. Úgy érzem... A blogjaim női főszereplője én vagyok.

Kathy F.: Hogyan vélekedsz a saját irományodról?
Eleanor Elizabeth White: Ez egy nagyon jó kérdés. Szerintem napjainkra megbékéltem az írásommal. Eleinte nagyon bénának éreztem, sőt volt olyan, hogy egy egész blogot átírtam, csak azért mert nem tetszett. Igen, mostanra elfogadtam az írásom, és a furcsán rövid mondataimat. Képtelen vagyok hosszúakat írni... (Na jó mégsem teljesen békéltem meg. :D)

Kathy F.: Mi/Ki alapján alakítottad ki a blogod főszereplőinek/főbb szereplőinek a jellemvonásait?
Eleanor Elizabeth White: Sophie-t magamról mintáztam (részben), és Nina Dobrev-ről (példaképemnek tekintem Nina-t). Eddigi életemben mindig minta lány voltam, s jól tanultam. Harry-t pedig magáról Harry Styles-ról, egy kis extrával. 

Kathy F.: Honnan nyersz ihletet az íráshoz?
Eleanor Elizabeth White: Valamikor egy kép ihlet meg. Valamikor tanácsot kérek a szintén blogoló barátnőimtől. Valamikor pedig csak úgy jön...magától.

Kathy F.: Van olyan személy az életedben, aki sokat segít/ett az írásban, kisegít az írói válságból vagy éppen ihletet ad?
Eleanor Elizabeth White: Mikor olvastam a Szent Johanna gimit nagy változáson mentem keresztül. Leiner Lauránk nagyon sokat köszönhetek. A barátnőim rendszerint megmentenek. Ezúttal is köszönöm nekik: Vanessza, Evelin, Dorina köszönöm, hogy vagytok nekem. És köszönöm minden kitartó, hű olvasómnak! Sok erőt adtok nekem.

Kathy F.: Milyennek tartod magadat mint írót és milyennek, mint bloggert?
Eleanor Elizabeth White: Mint író: nem akarok egoistának tűnni, de azt kell mondanom eléggé belejöttem. Persze nekem is még rengeteg hibám van, de egy 10-es skálán 8-ast adnék magamnak. 10/8
Mint blogger: aktívkodok. Én a blogger szó alatt az olvasót és írót értem. Rengeteg blogon rágtam át magam, és most is elég sokat olvasok. Ha tetszik ha nem, ez egy 10/10-es. 

Kathy F.: Úgy véled jól tudod közvetíteni a gondolataidat az olvasóid felé?
Eleanor Elizabeth White: Vannak mondatok amiket még saját magam se értek, de szerintem az olvasóknak a szituációból leesik, hogy mit is akartam. Ezeket próbálom javítani. Mindig megkapom, hogy rövidek a mondataim. Nem tehetek róla, egyszerű, falusi lány vagyok, aki még csak 13 éves. Bőven van időm fejlődni. Ettől függetlenül, nem biztos, hogy mindig megértenek. Ha nem baj itt is pontoznám magam. 10/7

Kathy F.: Volt már olyan, hogy kevésnek érezted magad az íráshoz vagy éppen a feladás határán álltál?
Eleanor Elizabeth White: A második blogomnál (ami az első önálló blogom volt) a 12. résznél fel akartam adni. Nem voltak olvasóim, és visszajelzéseket se kaptam. Azonban valamilyen csoda folytán, pont a 12. résznél beindult. 60 résszel fejeztem be nem olyan régen. Hálás vagyok ezért. Szóval a lényeg: Soha ne adjátok fel! Soha!! Még ha azt gondoljátok, hogy nem vagytok jók benne. Írni kell! Hogyha egyszer abban leled az örömöd, akkor ne hagy abba! Hidd el, fogsz fejlődni. Nem is keveset...