Kritika #2

Maybe

Blog címe: Maybe

Blog írója: Vivian Hemmings

Kinézet:

Azzal kezdeném, ami mindenkinek először vonja el a figyelmét, amikor rákattint a blogra, mégpedig a fejléccel. Hogy őszinte legyek... nekem szörnyen elnyerte a tetszésemet. Olyan, amilyennek egy fejlécnek lennie kell. Nem zsúfolt és nem is hiányos,  ugyan itt-ott észrevetten egy-két kivágási hibát, de hamar ki lehet javítani és a gyakorolatlan szem nem is veszi észre. A hátteret illetően nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy mit is írhatnék. Nekem valamiért nem passzol, túl élénk a blog színvilágához képest. A helyedben maradnék ennél a színnél, de egy halványabb árnyalatot választanék.

Akkor most térjünk rá a blogra magára. A modulsávot tekintve nem láttam olyat, ami nem passzolna oda, minden fontos modul megtalálható. Egyedül a menühöz lenne hozzászólni valóm, ugyanis én hiányoltam belőle a szereplők menüpontot. De ezt leszámítva szépen ki van töltve és a szövegdobozaid is szépek.

A bejegyzésekkel folytatva a szövegben a betűtípusod és a betűszíned is tökéletes. Olvasható és átlátható. A bejegyzéseid címénél használt betűtípust azonban mindenképpen cseréld le. Szörnyű, olvashatatlan és a blog designjának a világához sem illik.

Az apróbb hibákat leszámítva az általad készített kinézet szép, gratulálok.

Történet:

Amikor először megnyitottam a blogot és megpillantottam a fejlécet valamiért rögtön az jött le számomra, hogy fanfiction. Ezúton eme tévedésemért bocsánatot is kérek, hisz a történeted messze nem az. Mivel azonban még csak három bejegyzés olvasható a blogon így olyan mélyen nem tudok belemenni a történetbe. De azért megpróbálom. Nekem személy szerint borzasztóan tetszett, hogy a főszereplők ikrek és így törődnek egymással, bár ez általában így szokott lenni. Miután elolvastam a prológust valóban ez fogalmazódott meg bennem. És nem csak ez. Volt pár olyan pont is a történetben, amit a negatív oszlopba soroltam. Például nem igazán tudtam megérteni, hogy miért  viselkednek úgy Viviannel azon a bulin, ahogy. Hiszen életükben először találkoznak és máris ősellenségek, vagy mi? Ez nekem nagyon irreális volt, hogy csak azért mert ők gonoszok bedrogoznak valakit, akit még csak nem is ismernek. Emellett kicsit korábbra visszatérve írtad, hogy szegény főszereplő lánynak mennyi egészségügyi problémája van. Én nem igazán tudom elképzelni, hogy mindaz, amit leírtál mindenféle későbbi mellékhatás nélkül eltűnt. És akkor most szeretnék kitérni arra, amire általában a kritika elején szoktam. A sablonosság. Nem állítom, hogy a történet sablonos lenne, de azt sem, hogy nem az. Ugyanis messze megmutatkozik benne a szokásos vonal. Nehéz múltú főszereplő kisleány, aki talán régről (iskola/barátok/ (jelen esetben) bátyja/testvére révén) ismer egy fiút, aki azt mutatja magáról, hogy nem bírja a lányt és talán ez így is van. Végül (és bocsánatodat kérem, ha tévedek) valamilyen úton-módon ez a két szereplő mindig egymásba botlik, egymásra van utalva stb. stb. és természetesen egymásba szeretnek. Ezeket a tényeket a prológust követő eddigi két rész is alátámasztotta. Kívánom, hogy ne legyen igazam a továbbiakban.

Írásmód:

Az ilyen blogoknál a legnagyobb probléma az szokott lenni, hogy túl sok a párbeszéd és kevés a leírás. A te esetedben ez szerencsére megoszlik, körülbelül 60:40 arányban. Azt a különbséget, ami látszik az általam megválasztott arányszámokból a helyszínek, személyek leírásánál hiányolom. Mivel sem a szereplőkről, sem a helyszínről nem töltesz fel képeket, így az olvasónak nehéz elképzelnie azt, ami történik és ez (számomra legalábbis) darabossá teszi a történetet, hiszen csak azt tudod, hogy mi történik.

Az írásodat tekintve a következő dolog, amire kitérnék, az az lenn, hogy sokszor elég furcsán rakod egymás mellé a szavakat, azzel értelmetlen szókapcsolatokat alkotva. Tudom hogy szeretnél színesen fogalmazni, és kerülni a szóismétlést (megjegyzem: nem is találtam benne) de ezt máshogy is meg lehet tenni. Az ilyenek, amik szemet szúrtak nekem a következők voltak.

"...nem ellenállhattam neki" ilyen szókapcsolat nincsen! Helyesen így szólna: "nem állhattam ellen neki / nem tudtam neki ellenállni"

"mondtam nem az igazságot" ennek a mondatnak  se füle se farka. A helyedben, mivel a következő mondatba beleírtad, hogy hazugság, elég lett volna annyit írnod, hogy" mondtam." és kész.

És végül az a szókapcsolat, amit végleg nem tudtam sehová sem tenni. Ez már tényleg a görcsösen ki akarjuk kerülni a szóismétlést kategóriába tartozik.

"tudomásom alá akarom vetni..." Nem tudok mit mondani... egész egyszerűen hallottál már valakit, aki ezeket a szavakat használta, ebben a sorrendben a köznyelvben?

Helyesírási hibákat nem igazán találtam, egyedül egyetlen egy szót, amit (mint sokan mások is) rosszul értelmeztél. Ez pedig a

vízhang helyesen  írva a következőképpen néz ki: visszhang. Ez a hiba természetesen egy félreértésből fakad, de javítsd ki, mert így van értelme.

Megjegyzések:
Egyetlen megjegyzésem lenne, mégpedig az írásmódodat illetően. Nem írtam le oda, mert külön felhívtad az olvasók figyelmét erre, én mégis úgy gondoltam, hogy egy megjegyzés erejéig muszáj megszólalnom róla. A trágár szavak. Én úgy gondolom elég toleráns vagyok e tekintetben, de nekem már sok volt, ahogy nem csak a párbeszédekben, de a leírásokban is használod őket. Egy-egy ilyen szó tönkreteheti a szöveg addigi szép folyamát. Csak tanácsolom, hogy használj kevesebbet, de mivel ezt külön, előre közölted az olvasóval, én mindezt csak megjegyeztem.
Mindent egybevetve, azt hiszem ennek a történetnek szép jövője lehet. Már most látom, hogy van több feliratkozód és oldalmegjelenítésed is. Csak így tovább!^^