2014. november 30., vasárnap

Kritika #20

vérbosszú
Blog címe: vérbosszú
Blog írója: Dora Groß

Kinézet:
Első ránézésre és a címet ismerve nekem én egy vad, erőteljes színekkel teli designt vártam, azonban ilyen értelemben csalódnom kellett. Amikor megpillantottam a blog kinézetét az első szó, ami eszembe jutott róla az a hideg volt. Tele van lilával, szürkével és azoknak az árnyalataival és hogy őszinte legyek miközben olvastam olykor rázott a hideg a látványától.
A fejléc nem igazán nyerte el a tetszésemet, hiányoltam róla a fő motívumot, vagy éppen a főszereplőt. Olyan, mintha egy egyszerű textúrára rátettél volna két képet, majd a szöveget. A szöveg nélkül simán elmehetne fejlécalapnak, de így egyben nekem hiányos, nagyon, igaz a hangulata és a színei passzolnak a blog színeihez, amiért viszont jár a pont.
A háttér viszont nagyon jó, nem vonzza túlságosan az olvasó tekintetét, de a stílushoz tökéletesen passzol.
Áttérve a blog sablonjára és a fő stílusára, úgy gondolom jól választottál. Az alapszín is megfelelő, harmonizál mind a fejléccel mind a háttérrel.
A modulsávod is rendesen ki van töltve, a szövegdobozokat és a kódokat is jól válogattad össze. Egyetlen megjegyzésem lenne ide, méghozzá a, "Kedvcsináló" - hoz. Mindkettő szövegdoboz, amit választottál nagyon jó, de úgy gondolom az egyik is elegendő lenne, viszont a kettő már sok.
A modulok között nem láttam semmit, ami felesleges lenne és semmi sem hiányzott. A sorrenddel azonban néha nem értettem egyet. Én ugyanis a rendszeres olvasók modult a baloldali sávba helyezném, mondjuk a chat fölé, mert ott láthatóbb és a jogokról szólót tenném a mostani rendszeres olvasók helyére.
A menü maga szintén elnyerte a tetszésemet. A Szereplők menüpont különösen tetszett, bő információk találhatóak meg benne és nagyon szépen, esztétikusan van megcsinálva, gratulálok. Annyi hozzáfűzni valóm lenne a menüpontokhoz, hogy a fülszöveg az azért fülszöveg, mert a könyvek borítójának a belsején lévő "fülön" van, szóval ha az olvasó felüt egy könyvet, könnyen észreveszi és elolvassa. Az amit te megírtál, hogy fülszöveg legyen., tökéletesen meg is felel eme célra, azonban nincs jó helyen ott ahol van. Egy olyan helyre kéne tenned, ami az olvasónak felkelti a figyelmét és rögtön elolvassa. Ez például az a hely, ahol a kedvcsináló van, tehát el kellene döntened, hogy melyiket szeretnéd jobban.
A bejegyzések kinézetére áttérve úgy vélem ismét jó munkát végeztél. Teszik a bejegyzéseknek a címe és maga a felépítése. A színeket és a betűtípusokat is jól válogattad össze, minden tökéletesen olvasható, ami nagyon jó.

Történet:
Érdekes és izgalmas történetet láttam kibontakozni az olvasott részekben... vagyis ami elkezdett kibontakozni. A prológusod kapásból megfogott, már akkor szuperül elkezdted felvázolni a főszereplő és a környezetében lévő személyek kapcsolatát, igaz sokukra csak utaltál. A későbbiekben viszont azt kell, hogy mondjam tökéletesen ki is fejtetted. A karakterek megformálása nagyszerű, elkülönülnek a személyiségeik, a stílusuk, egymáshoz való viszonyuk. Ez különösképpen elnyerte a tetszésemet.
Magát a sztorit tekintve úgy gondolom a fantáziád kitett magadért, amiért egy ilyen felépítésű történetet meg tudtál alkotni. Megfelelő pontossággal kitérsz a várhatóan fontos részletekre, azonban az apróbb pillanatokat sem hanyagolod el, ami életszerűbbé és sokkalta lágyabbá, folyamatossá teszi magát a történetet. Az alapszituáció érdekfeszítő, kíváncsiságot vált ki az olvasóból. Odáig ugyan még nem jutott el, hogy ne tudjam letenni, de igencsak jó úton halad afelé és már nincsen sok hátra.
Azonban van pár esemény amit képtelen vagyok úgymond "elfogadni". AZ egyik ilyen az az, amikor Alexet megverték. Milyen indíttatásból indult el Rina utána? Elfogadom, hogy aggodalomtól, de az is elképzelhető lett volna, hogy munkája van, ami elfogadható, és akkor itt lett volna az eshetőség, hogy a lány csalódottá válik. Ezen felül pedig honnan tudta, hogy merre keresse? Sötét volt és egy nagy városban voltak. Egy a sokhoz lehetett az esélye, hogy egyáltalán rátalál.
A másik engem zavaró esemény a Dimitrijjel való "kibékülése" volt. Azt egyáltalán nem tudtam sehová tenni. Random magához hívatja a fiú a húgát, majd a csaj, mint akit homlokon csókolt egy múzsa éppen akkor rádöbben, hogy mi értelme is volt az elmúlt éveknek, végül pedig egymás szavába vágva szinte egymás bocsánatáért esedeznek és elmondják, hogy mennyire szeretik egymást. Valahogyan nem tudtam az eseményekhez kapcsolni. Olyan érzésem volt, mintha túl akarnál esni ezen a békülésen ezért bevágtad oda, annak ellenére, hogy korábban mindent precízen és lassan építettél fel. Számomra ez eléggé ellentétes volt az addig olvasottakkal.

Írásmód:
A fogalmazásod igencsak kifejlett, a történetszerkesztésed nagyon jó. A nálam mindig megjelenő párbeszéd-leírás aránypárt tekintve tökéletes, amit írsz. A leírásaid megfelelőek az olvasó el tudja képzelni a helyszínt, a szereplőket, a helyzetet. Ritka az ilyen pontos munka, amiért külön gratulálok. A fejezeteid hosszúak, ami szintén jó pont, főleg arra való tekintettel, hogy még nincsen túl sok belőlük. A szókincsed gazdag, és leginkább azért nyerte el a tetszésemet, mert nem nagyon nagy, irodalmi vagy hasonló szavakat használtál, hanem egyszerűeket, amiket bárki megért, bárki használhatna, azonban nem teszi, mert sose jutna eszébe. És ez az, amiben megmutatkozik ez a gazdagság.
Helyesírási hibákkal sem találkoztam, inkább félreütésekkel, pontosabban lehagyott betűkkel vagy szórészekkel. Ezeket kiküszöbölni helyesírás ellenőrzővel nem nagyon lehet, mert mind a Word, mind a Blogger ellenőrzője átsiklik felettük, hiszen magukban is értelmes szavak. Azzal tudod elkerülni, haegyszer-kétszer átolvasod, miután befejezted. Hidd el sokat segíthet.

Megjegyzések:
Úgy vélem nincsen mit hozzáfűznöm a kritikához. Mindent leírtam és kifejtettem, amit gondoltam. Gratulálok, nagyon szép munkát tettél le már eddig is az asztalra és hiszem, hogy a továbbiakban is így lesz. Sok sikert és csak így tovább!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Szörnyen restellem, hogy csak most, hónapok elteltével készítettem el ezt a kritikát és még mindig vannak olyanok, akik már régóta várnak. Nincsen mentségem és ha lenne se hiszem, hogy előállnék vele. Igyekszem behozni a lemaradásomat és utolérni önmagamat bármily nehéz is az. Megértéseteket és türelmeteket kérem a továbbiakra nézve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése