Interjú #3 - Rikki

Üdv!

A harmadik interjú Rikkivel készült, akinek Without Shadow című blogja első helyezést ért el a " Legjobb NEM fanfiction" kategóriában. Gratulálok neki még egyszer!

Interjú:

KathyF.: Mikor kezdtél el először foglalkozni a blogodnak az írásával?

Rikki: Egész pontosan 2012. decemberében nyitottam meg a neon blogzónán életem első blogját. Ugyan azóta már átpártoltam a blogspotra, de egy cseppet se bántam meg, hogy az online világ felé nyitottam az írásaimmal.

Kathy F.: Mi vitt rá, hogy egyáltalán elkezdj írni?

Rikki: Egy általános iskolai feladattal kezdődött minden…egy forgatókönyvet írtam az egyik órára. Egy igen rövid kis történetet. Akkor éreztem, hogy ez való nekem. Egyre több ötlet született meg a fejemben, amit saját szórakoztatásomra írogattam. Kezdetben papír fecnikre, füzetekbe. Majd végül az interneten kötöttem ki.

Kathy F.: Mi az, ami számodra nélkülözhetetlen az íráshoz? (zene, nasi stb)

Rikki: Mivel én alap járaton nagyon muzikális beállítottságú vagyok, így elhagyhatatlan kelléke az íráshoz a zene. Szinte bármilyen zene meg tud ihletni, legyen az rock, vagy valami zúzósabb zene, elecktro, a lágy, instrumental, epic zenékig tényleg jöhet bármi. Csak szóljon valami, ami segít elhatárolni a valóságtól.

Kathy F.: Hogyan viszonyulsz az íráshoz, mit jelent számodra?

Rikki: Sosem volt célom, hogy híres író legyek. Persze örülnék, ha legalább egy művemet kiadnák, de tudom, hogy nálunk írásból nem lehet megélni. Így számomra egy hobbi, szórakozás, kikapcsolódás. Szeretem szórakoztatni vele az embereket, emellett egy nagyon jó önkifejezési mód. Segít, ha leírhatom a problémáimat, amit esetleg nem szeretnék másoknak elmondani. Jobban megismerem vele önmagamat.

Kathy F.: Hogyan vélekedsz a saját irományodról?

Rikki: Úgy vélem, van még mit tanulnom. Akadnak hibák benne, vagy furán megfogalmazott mondatok. Nem tartom magam kimondottan kezdőnek, de azért profi se vagyok.Minden alkalommal igyekszem fejlődni és az építő kritikákat, tanácsokat megfogadni. Szeretem az írásaimat, sosem kényszerből tettem, vagy mert várnak rám az olvasók és muszáj. Kicsit maximalista is tudok lenni, szeretem, ha minden érthető, logikus, talán mindent túl is magyarázok a történetek során. Azt hiszem ez lesz az egyik védjegyem.

Kathy F.: Mi/Ki alapján alakítottad ki a blogod főszereplőinek/főbb szereplőinek a jellemvonásait?

Rikki: Többségében saját ill. a környezetemben lévők jellemvonásaiból, és néhány kitalált adottságokból gyúrtam össze minden egyes szereplőt. Próbáltam tökéletlen karaktereket kialakítani, még ha túl tökéletesnek is tűnik egy-egy szereplő, azért igyekeztem olyan hibákat bele csempészni, amitől valóságosabbá válnak. Ezeket általában már velem, vagy ismerősökkel megtörtént szituációkkal oldottam meg.

Kathy F.: Honnan nyersz ihletet az íráshoz?

Rikki: Néha egy-egy zene ihlet meg, vagy film, de már előfordult, hogy pár bizarrabb álmomat jelenítettem meg a történeteimben. Természetesen a könyvek is jó ötletet tudnak adni. Leginkább az olyan történetekből merítek, aminek alapja jónak tűnik, viszont a kivitelezése rossz, vagy egy-két cselekménnyel szerintem elrontotta az egészet a könyv írója. Ilyenkor megjelenítem a számomra ideális folytatást, egy másik történet keretre építve.

Kathy F.: Van olyan személy az életedben, aki sokat segít/ett az írásban, kisegít az írói válságból vagy éppen ihletet ad?

Rikki: Igen, két fontos személy van, akik sok ötletet adtak nekem. A legjobb barátnőm és a barátom. Ezen kívül két nagyon szorgalmas bétának is sokat köszönhetek, amiért a mai napig igen hálás vagyok, mivel rengeteg és nagyszerű tanáccsal láttak el.

Kathy F.: Milyennek tartod magadat mint írót és milyennek, mint bloggert?

Rikki: Ez egy igen jó kérdés. Igazából manapság nehéz elválasztani a kettőt. A legtöbb blogger ugyanis író, ha nem is hivatalos író. Bár régen a blogger szó alatt, még azt lehetett értelmezni, hogy adott egy személy, aki az életéről ír online napló formájában, vagy egy adott témájú oldalt hozz létre, ahol cikkeket és érdekességeket oszt meg. Ma már a legtöbb blogger egyszerre író és olvasó is. Íróként szerintem nyitott vagyok az emberek felé, bárki felveheti velem a kapcsolatot. Érdekelnek az olvasóim véleményei, még ha nem is tetszik minden írásom nekik. Szeretek tartalmas és terjedelmes műveket megosztani, amik minőségben is megállják a helyüket. Olvasóként ugyan ezt várom el. Persze nem lehet mindenki profi és valahol el is kell kezdeni, így ha látom, hogy vevő a blog írója egy építő kritikára, akkor gondolkodás nélkül kommentelek neki, vagy írok egy e-mailt. 

Kathy F.: Úgy véled jól tudod közvetíteni a gondolataidat az olvasóid felé?

Rikki: A legtöbb esetben sikerül azt a hatást elérnem, amit szeretnék. Mivel, ahogy említettem, elég maximalista vagyok, többször is átolvasom egy-egy írásomat, és addig-addig alakítgatom, amíg nem érzem úgy, hogy jó. Vagy megkérek valakit, hogy olvassa el, és véleményezze, mi hiányzik belőle.

Kathy F.: Volt már olyan, hogy kevésnek érezted magad az íráshoz vagy éppen a feladás határán álltál?

Rikki: Volt, és szerintem sokan érezték már így. Még a blogolásom kezdetén, mikor hónapokig senki sem olvasott, fel akartam adni. Úgy éreztem rossz, amit csinálok, hogy a kutyát se érdekli. Aztán egy névtelen hozzászóló biztatott, hogy ne adjam fel. Talán neki köszönhetem, hogy erőt vettem magamon és kitartottam a mai napig.